12. A kép

Sziasztok! 

Nagyon sajnálom, hogy ismét késett egy napot a rész, de hatalmas felfordulás van jelenleg a házunkban. Nagyon köszönöm az olvasókat, hogy egyre többen leszünk. 

Remélem a rész tetszeni fog, jó olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald 

Zayn Malik

Nem értem, miért akar egy ilyen fontos dolgot titokban tartani, de én megőrzöm neki. Nem vagyok köteles felvilágosítani az egyik legjobb barátomat, hisz ez nem az én dolgom. Van szerencsém ismerni és még több mindent megtudni róla, nem fogom elüldözni magam mellől. Közel tarthatom és vigyázhatok rá, mintha csak az én húgom lenne. A fiúk biztos tudják a titkot, Luke egyenesen még a széltől is megóvni próbálja. Ha ez egyszer kiderül órási balhé lesz belőle, talán most már azért nem akarja elmondani, nehogy azt higgye Harry, hogy csak hazudik. Habár ebben a dologban kétlem, hogy bármit is viccnek venne. Valami hülyeséget össze hordtam, így együtt nyugodtan mentünk fel a pincéből. Ahogy a fiúk megérkeztek, ismét minden felborult. Luke azonnal Zora után ment, míg a többiek tőlünk vártak magyarázatot. Ennek a lánynak nincs szüksége védelemre, hiszen már négyen is a rendelkezésére állnak. Mindent megadnának azért, hogy boldog legyen. Pár mondatban össze foglaltuk a történéseket, majd a még mindig éhező Niall miatt kaját rendeltünk. 

Későn mentem lefeküdni, a folyosó már kihalt volt. Egyedül Zora szobájából jöttek zajok, nem volt nehéz következtetni, hogy mit is csinálhatnak. Értelmet nyer az a mondat, amit véletlenül mondhatott el nekem. Örülök, ha boldog, de vigyáznia kellene a végén még nagyon rosszul fog kijönni belőle. Elfoglaltam az ideiglenes szobámat, de nem tudtam elaludni.
Egész éjjel forgolódtam, hajnalban pedig valamikor három óra körül aludhattam el. Kialvatlan voltam, még is kikeltem az ágyból. Magamra kaptam tegnapi ruháimat, a fürdőszobában elvégeztem a dolgaimat és a földszintre indultam. Meglepetésemre Harryt találtam a pultnál reggeli kávét iszogatva.
- Jó reggelt! - motyogtam, mire ő csak biccentett. Magamnak is készítettem egy kávét, miközben néha rá pillantottam. Kialvatlan volt, egy képet nézegetett. Szemügyre vettem és ez egy ultrahang felvétel volt. - Ez meg micsoda ?
- Egy kép! Tegnap Zora elejtette.
- Nem kellene neki vissza adnod, biztos fontos neki.
- De kellene. - bólintott. - Alszik, nem szeretném zavarni. Egész éjjel nem tudtam ez miatt - emeli fel a képet - aludni. Olyan ismerős.
- Ez nem lehet az övé, hisz ezen a dátum akkora tehető amikor még pocaklakó volt. - suttogom. Ezt a képet azonnal vissza kell szereznem még mielőtt rájönne.
- Pont, mint az én születési időm. - motyogja. - Várj egy pillanatot. - pattant fel majd az emeletre rohan. Sóhajtva veszem kezembe a képet, csak bámulom. Rá kell jönnöm hogyan szedhetem el Harrytől, nem szabad, hogy rá jöjjön, most még nem. De ha magától jön rá, akkor én abba nem is szóltam bele, nem igaz ? Lassan azt érzem, két tűz közé kerültem, ahonnan fogalmam sincs hogyan fogok szabadulni.
Elképzelem őket kicsinek, ahogy együtt játszhattak volna. Az iskolás éveket, ahogy egymást védelmezik, a pasik akiktől Harry úgy védte volna őt. A testvéri szeretetüket, amit egymás iránt érezhettek volna. Előbb vagy utóbb érezniük kell a köteléket, ami össze köti őket, hiszen egy méhből származnak. Mindketten imádják a zenét, ezen kívül a személyiségük is nagyon hasonlít. Mindenkinek felfog tűnni egy idő után, hogy mindkettőjüknek hatalmas szívük van. Felfoghatatlan, hogy Zora a mostoha bátyjával jár, most pedig Lukekal szűri össze a levet. Igaz, hogy nagyon régóta ismerik egymást, de a barátjával is ugyan ez a helyzet. Félő sérülni fog, ha választania kell kettőjük közül. Luke ő biztos nem bántaná, de a másikban már nem vagyok biztos. Harry, nem épp így viselkedik a lányokkal, de elég sok barátnője volt már. Noha senkit nem akart megbántani, még is mindig sikerült neki. Abban talán különböznek, hogy Zora határozottabb, míg Harry lazább, persze ha kell tud komoly is lenni. Ha nem is mondhatom el az igazat, akkor talán rá vezethetem.
Eszembe jutnak a saját gyerekkori emlékeim, amikor a húgaimra vigyáztam vagy amikor halálra idegesítettem őket. Sokszor vissza is kaptam, a legrosszabbak akkor kezdődtek amikor barátnőket vittem haza. Jöttek a leégetésemmel és jobban csinálták, mint anyáék. Szerettünk egymással viccelődni, de ez megváltozott mióta híres lettem. Támogatnak benne, de érzem néha azt kívánják bár ne történt volna meg ez. Perriet is elfogadják, ami meglepő őt nem kínozták régi sztorikkal. Próbálom nem elhanyagolni őket, de a legtöbbször nem tudunk találkozni. Elég nehéz a világ másik feléről haza repülni, de a fontos eseményeken mindig ott vagyok. Perrievel is bonyolultan kezdődött a kapcsolatunk, de megoldottuk őket. Vannak nehézségek, de minden kapcsolatban lenni kell. A munkánk miatt nagyon keveset találkozunk, amiből néha viták alakulnak ki. Ő a lányokkal turnézik, míg én a srácokkal és sajna csak akkor tudunk hosszabb ideig együtt lenni, ha mind a ketten szünetet kapunk.
- Felfogjuk ébreszteni a többieket. - pisszeg le valakit Zora.
- Nyugi, Nyuszifül. - suttogja Hemmings.
A konyhába belépve, egyből szét ugrottak, mindketten zavartan viselkedtek és ez számomra meglepő volt két olyan embertől, akik mindig lazák, főleg ha együtt vannak.
- Jó reggelt. - mosolyodtam el, mire csak bólintottak.
- Az hogyan került hozzád ? - lép mellém a lány.
- Harry találta tegnap, miután elviharoztál.
- Én nem viharoztam el! - tiltakozik azonnal. - Csupán ideges lettem, mert megtudtad a legféltebben őrzött titkomat. - suttogta.
- Amit nem fogok elmondani senkinek. - válaszoltam kicsit talán hevesen. - De azt hiszem nem ez az egyetlen titkod.
- Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá. - morogta, de azért engedte Lukenak, hogy közel húzza magához és maguk elé helyezett kávéra bökjön. - Köszönöm. - nyomot puszit az említett fiú arcára.
- Hirtelen a bizalmasom leszel ? - húzta fel szemöldökét. - Miért is kellene bíznom benned ?
- Nyuszifül, szerintem megbízhatsz benne. - szólt közbe. - Nem adná ki a titkainkat!
- Ha te megbízol benne, akkor én is. - kapott tőle egy kisebb csókot szája sarkába.
- Nagyszerű! - csaptam össze kezeimet. - Erről később részletes beszámolót szeretnék, de most van fontosabb dolgunk is. - emeltem meg a papír lapot.
- El kell tüntetnünk. - suttogja a lány maga elé nézve.
- Nem tüntetheted el, ez az életed egy darabkája. - ráztam meg a fejemet. - Csupán annyit kell tennünk, hogy Harry soha többé ne lássa!
- Ez így van! - ért velem egyet Luke. - El kell raknod a képet egy biztonságosabb helyre.
- De te is tudod, hogy azt mindig magamnál hordom. - fordította hátra az arcát. - Nem rakhatom el csak úgy.
- Kénytelen leszel, hisz csak úgy kizárod a családod az életedből.
- A kettő nem ugyan az. - rázza meg a fejét. - A kép azt jelenti ők még léteznek, még nem jutottam el odáig, hogy kész legyek egy találkozásra.
- Egyszer képes leszel velük találkozni, mi majd segítünk ebben. - nyugtatom meg. - Most pedig rakd el a képet.
- Jó, de előtte még megiszom a kávémat. - sóhajt fel. - Aztán pedig reggelit kell csinálnom a fiúknak.
- Add nekem, én megőrzöm. - nyújtom érte a kezem.
- Nem adhatom oda neked. Túl fontos ez számomra.
- Legalább addig, amíg fel nem megyünk és tesszük el. - ajánlom, mire óvatosan a kezembe adja, én pedig a nadrágomra rejtem. Témát váltva kettőjükről kezdem faggatni őket, ők pedig szívesen válaszolnak nekem. Elég rájuk néznem, hogy tudjam komolyak a szándékaik egymás iránt. A szemük csillog amikor a másikról beszélnek, vagy ha csak egymásra pillantanak. Kiegészítik egymást és ezt teljesen jó indulatból mondom. Tudom, hogy lesznek gondjaik, de megtudják majd oldani őket.
- Kérlek erről senkinek nem szólhatsz, még a fiúk sem tudják. - néz fel rám egy pillanatra, majd tovább szorgoskodik. - Igazság szerint még én magam sem tudom mi ez, de jól megvagyunk együtt. A srácok pedig semmit nem gyanítanak, mert nekünk mindig volt egy buborékunk ami csak is a miénk.
- Úgy bizony, amit senki nem pukkaszthat ki. - öleli át hátulról. - Először szeretnék biztosak lenni, aztán a többiek elé állni.
- Én megértem, de ne tartsátok olyan sokáig titokban. Ha valaki meglát titeket olyan helyzetben azt nem fogjátok tudni kimagyarázni.
- Ezt mi is tudjuk. - bólintottak. - Pár hetet szeretnénk még.
- Tudjátok, hogy nálam jó helyen vannak a titkaitok. Szeretném, ha boldogok lennétek együtt. Azt szeretném....
- Zayn meg van honnan volt olyan ismerős. - hallom meg Harry hangját. Érdeklődve fordulunk oda mind, a szemeim megállapodnak a kezében tartott képen. Összenéztem a többiekkel, mind nagyot nyeltünk, míg az anyunk vadul pörgött valami magyarázatért.