19. Testvéri segítség

Sziasztok!

Újabb résszel jelentkezem nektek. Nagyon köszönöm a biztatásokat s olvasókat.

Nagyon remélem ez a rész is tetszeni fog s több kommentet is olvashatok  majd.
Kitartást mindenkinek a jövő héthez, amit én nagy valószínűséggel pihenéssel töltök, így remélhetőleg lesznek előre írt részek. 

Jó Olvasást!

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Kellemesen telt a fiúk próbája, nagyon jól elmulattunk. Könnyedén mént a munka, aminek sokszor hangot is adtak, Simon nem tetszésére, míg Gem felnevetett rajta. Éreztem magamon a tekintetét, mosolygott akár csak én. Ash és Mike néha megnehezítette, de ezek az apróbb dolgok az otthonunkra emlékeztetnek. Emlékszem akár mikor csak dalt akartunk írni, mindig jöttek a poénok, hogy ne legyen túl komoly a munka. Hálásak, mert kimentettem őket a hang gyakorlatok alól, így koncentrálhattak egy dalra. Simon is megvolt elégedve a munkánkkal, volt amikor velünk nevetett, de elég sokszor dugta össze a fejét az ikertesóm bandájával. Néha elidőzött rajtuk a tekintettem, Zayn biztató tekintettével is össze találkoztam párszor. Javaslatom alapján a saját dalukat tanulták, gondolom már csak azért is, hogy ne szekáljam őket, ami még így is kizárt. Harry. A nevét még csak fejben is rossz kimondani, talán őt is be kellene avatnunk abba amit annyira szeretne. Mindennap láttam rajta, hogy nem olyan, mint a videókon amiket néztem róluk. Noha tudom egy koncert s interjú más, mint a valós életük. A kamerák előtt a legjobb formájukat kell adniuk, ez ellen semmit nem tehetnek. A kamerák után az újságok is azonnal lehozzák a baklövéseket, s az egyik embernek sem hiányzik, véleményem szerint. Ott van Gemma is, aki mind kettőnket szemmel tartott egész idő alatt, ami erőt és energiát adott nekem. Jó érzés az igai családomból valakihez tartozni s nem gondolni az otthon rám váró feladatokra.
- Nem fiúk. - állítottam le őket. - Figyeljetek egymásra, kérlek. - könyörögtem. - Ígérem, ha ez jól sikerül, akkor mindenkinek teljesítem egy kívánságát. - ajánlottam fel. - Azt sem hagyom ki, hogy akkor mára végeztünk.
- Mindent ? - kérdez vissza Calum, sunyi mosollyal az arcán, mire én csak bólintottam. Próbál megfélemlíteni, de nem fog neki sikerülni. Újra játszani kezdenek, ezúttal hibátlanul játsszák le az akkordokat. Mindenki éjjenez, Gem pedig mosolyt küld felénk. A fiúk sorra ölelnek meg, míg Simon bejelenti, hogy kisebb szünetet tartunk.
- Az én kívánságomat is teljesíted ? - suttogja a fülembe Luke, hogy még véletlenül se hallja meg senki.
- Ahogy mondtam, mindenkiét. - mosolyogtam fel rá. - Na és mi lenne a te kívánságod ? - susogtam.
- Te. - nyom puszit a fülembe, míg szorosabban húz magához.
- Ezt azért nem mondhatod a fiúknak. - emlékeztettem.
- Majd azt mondom, hogy te mosol ránk egy hétig. - gondolkodik el.
- Ezt te sem gondolod komolyan. - nézek rá.
- Gyere. - ragadja meg a kezem. Húz maga után egyenesen a férfi mosdóba, ahol ránk zárja az ajtót. Kezeit derekamra helyezve húz magához közelebb, s tapad azonnal ajkaimra. Hevesen esünk egymásnak, hisz ezt reggel óta nem tehettük meg.
- Mi lenne, ha most azonnal kérném a kívánságom ? - csókolgatja a nyakam ívét, egyre lejjebb, pólómat is lentebb húzva. Kuncogva túrok a hajába, majd megmarkolom s felrántom.
- Akkor az azt jelenti, később nincs kívánság. - suttogom érzékien a fülébe.
- Kikészülök tőled. - nyög fel.
- Én meg tőled. - csókolok a nyakába. - Vissza kell mennünk, mielőtt feltűnő lesz az eltűnésünk.
Mindenki Lou és Ash viccelődésén nevet, így megnyugodtam a felől, hogy bárki látott volna minket lelépni, egészen addig míg Zayn nem mosolyog rám cinkosul. Az arcom kicsit égni kezd, ahogy eszembe jut mi mindent tud még kettőnkről vagy tudhat. Luke átölel s mellkasára húz, ami engem megnyugvással tölt el. Hallom gyors szívverését s tudom az enyém sem ver másképp. Megpillantom Gemmát a sarokban ülni, miközben nem túl feltűnően méregeti Ashton.
- Mindjárt jövök. - húzódom el Luketól.
- Ne menj el. - ránt vissza magához.
- Nem sokára vissza jövök. - nyugtatom meg. - Beszélnem kell vele. - bökök a nővéremre, mire ő csak bólint egyet. Leguggolok mellé, így azonnal rám figyel, de egy sóhaj kíséretében újra őt figyeli.
- Miért nem beszélsz vele ? - kérdek rá.
- Szerintem nem nekem kellene kezdeményeznem. Egyértelmű, hogy nem tetszem neki, mint lány csak egy barátnak gondol. - túr a hajába. - Szoros a barátságunk, de nem akkora amekkora Lukenak és neked volt. Mond csak te tetted meg az első lépést ?
- Természetesen nem, de mindketten dacoltunk az érzelmeinkkel egy ideje. - suttogom őt nézve, ahogy a fiúkkal kezd beszélgetni. Jó kedvű, ettől én is az leszek. - Nézd, mi gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ti nem. A két helyzet merően más, nem azt mondom, hogy te kezdeményez csupán, hogy vezesd rá.
- Bármennyire is merész és bátor vagyok, vele ez nem menne. - sóhajtott fel.
- Mi lenne, ha eljönnétek velünk vásárolni s különválnánk.
- Kész katasztrófa lenne. - szörnyedt el. - Többször is vásároltunk már együtt, de mindig is csak barátként tekintett rám.
- Ahogy te mondat nekem még az első találkozásunkkor, te észre vetted azt amit mások nem. -ráztam meg a fejemet. - Most én is ezt mondom neked. - pillantok rá. - Látom a szemében azt a csillogást, ahogy az én szerelmem is rám pillant, mert ezek szerelemes pillantások. Azt hiszed egyszer sem figyeltelek meg az utóbbi időben titeket. Mi is így kezdtük, barátok voltunk, tinédzser korban ez megváltozott, most ti jöttök. Minden mozdulatodat, kívánságodat lesi, csak te ezt még nem vetted észre. Azt hiszem, ti is attól féltek amitől mi féltünk.
- Ezt hogy érted ? - kíváncsiskodik.
- Amikor Luke először megcsókolt, mind kettőnknek hihetetlen élmény volt, akkor este elmondta nem vagyok közönséges a számára. Egész éjjel nem aludtam, hanem saját magammal küzdöttem, az sem segített amit megígért.
- Micsodát ?
- Legközelebb csak akkor csókol meg, ha én kérem. - suttogom. - De ez persze másnap reggel meghiúsult. Lehetek veled őszinte ?
- Hát persze. - mosolygott rám.
- Neki adtam oda magam először, már az első napokban. - az emlékek hatására elpirultam és lehajtottam a fejem.
- Ezt ő is tudja ? Ez még is, hogy történhetett meg ? - lepődött meg. - Figyelj ez miatt én nem ítélek el. - simít végig a karomon. - Össze illetek, őszinte a szerelmetek. - nyugtat meg.
- Cole-al, nem szerettem volna elsietni a dolgokat, talán ezért is volt olyan a második évünk már. - szomorodtam el. - Az utóbbi időben már azon is elgondolkodtam, talán meg csalt, nem is egyszer. A fejemben mindig lejátszom az eseményt, hogyan is fogom elmondani neki azt amit szeretnék. A mi kapcsolatunk nem is kapcsolat volt már az utóbbi időben, ezért is merült fel ez a feltételezés is, meg hát, hogy soha nem feküdtem le vele.
- Eddig összesen kétszer találkoztunk, mind a kétszer kifejeztem a véleményemet róla, noha nem is ismerem.
- Igen tudom. - bólintottam. - Eddig nem volt bátorságom elmondani Lukenak erről az igazat, pedig már az intim témák sem tabuk nálunk, sőt soha nem is voltak azok, de soha nem akartuk tudni a másik dolgát, mert nem voltunk együtt.
- El kell mondanod neki, hidd el a kezdeti meglepődés után, megemészti a dolgot.
- El fogom, csak még nem tudom mikor és hogyan. - mosolyodtam el gyengéden. - Most az a feladatom, hogy kirángassam a nővérem a gyávaságból. - pattantam fel.
- Még is mit akarsz tenni ? - rémült meg. - Zora kérlek ne csinálj semmit! - pattan fel könyörögve.
- Nyugalom. - mosolyodtam el. - Héj, srácok! - mondtam, mire mind ide figyeltek. - Gemma elugrik kávéért elkíséri valaki ?
- Én. - állt fel azonnal Ashton és már is szedelőzködni kezdett, kissé ijedten Gemma is. Mindenki elmondta mit kér, én még utoljára villantottam felé egy biztató mosolyt, miszerint nem lesz semmi baj.
- Ez a te műved, Nyuszifül ? - hangja olyan halk, hogy szinte alig hallom meg. Magához húz és homlokon csókol.
- Nem akart eljönni velünk vásárolni. - vontam vállat. - Szerelmes hangulatban vagyok, még sem hagyhatom őket szenvedni.
- Mázlista ez pasi lehet, aki miatt ilyen jó a hangulatod. - kuncog a fülembe.
- Oh meghiszem azt. - mentem bele a játékba. - Az még jobb lesz, ha végre össze jönnek.
- Édes, egy közös kávézóba menet ez még nem biztos, hogy össze jön. - csitít.
- Hát egy egyszerű kávék hozatalával még nem is. - ráztam meg a fejem. - Rá kell még egy kicsit segítsek. - veszem elő a telefonom.
- Rettenetes egy nőszemély vagy. - neveti el magát. Mérgesen pillantok rá, mire azonnal elhallgat s boci szemeket mereszt rám. Ezúttal játszom vele egy kicsit, így odébb állok a figyelmem pedig a mobilomé. Egy kisebb szöveget posztolok, majd azonnal a kommentekre figyelek. Elégedetten csúsztatom a zsebembe s javaslom Simonnnak a folytatást, hisz ma még vásárolnom kell Zaynnel és négy fiú kívánságát kell teljesítenem.