30. Daloljunk

Sziasztok!

Azt hiszem erre a részre mondhatom azt, hogy mindenki várta. Tudom sokáig húztam, de most már elkerülhetetlenné vált, azt hiszem. Az eddigi részekkel s hosszúságukkal sem vagyok teljesen elégedett, ebben a részben is vannak olyan dolgok, amiket talán nem kellett volna megírnom vagy máshogy kellett volna, szóval ezzel sem vagyok megelégedve. Ennél a résznél már mindenkinek megfordulhat a fejében, hogy még is meddig olvashatja még a blogot ? Nos a válasz egyszerű még mindig nem tudom. Úgy gondoltam majd akkor amikor úgy érzem itt vége van, szóval erre bármelyik rész alkalmával lehet majd számítani.

Köszönetet szeretnék mondani azoknak az olvasóknak, akik hűen minden részt egyszer vagy akár többször elolvastak, a rendszeres olvasóimnak, s a kommentelőknek is. Nélkületek nem folytattam volna...

Facebook csoportba még mindig várom a tagokat, egyre jobban gyarapszik a csoport. Én annak a pár lánynak is nagyon örülök, hisz tudom őket tényleg érdeklik a részek alakulásai.

Mostantól minden héten adok életjelet magamról, kérdéseket teszek fel, részleteket az elkövetkezendő részekből ( amiknek címeit a fejezetek oldalban már megtalálhattok ). Csatlakozzatok : Itt

Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Egyszerűen képtelen voltam nyugton maradni az éjjel, sokáig csak forgolódtam, amikor ezt Luke már unta szorosan magához húzott s próbált nyugtatni. Ő sikeresen vissza aludt én pedig inkább egy helyben pihentem, mert nem szerettem volna, hogy ne tudja kipihenni magát. Szorosan hozzá bújva feküdtem, figyeltem a sötét szobánkat, mert ez a mi szobánk, együtt osztozunk szinte mindenen. Későn értünk haza a próbáról, rendeltünk vacsit, a fiúk játszottak, én pedig Gemmel dumáltam. Őt már beavattam a tervembe s neki is vegyes érzései vannak, de nem tarthatom örökké titokban a bátyám elől. A helyzet fura volt, mert az elején még egymást nyugtattuk aztán inkább már csak Gemmát kellett. Miután ezen a témát átrágtuk magunkat megkérdezte mi van Luke-val, mivel nem szerettem volna hazudni neki, így elmondtam, hogy kibékültünk, de egyenlőre senkinek nem szóltunk róla. Én is megkérdeztem hogyan is állnak épp Ashtonnal, mert szeretném már tényleg boldognak látni őket. Átérzem azt a szenvedést amit épp most s a múltban éltek meg. Barátok, amit nem szerettek volna tönkre tenni, viszont a szerelemnek nehéz nemet mondani. Örömömet még épp időben sikerült vissza fognom, a hír miatt amit közölt velem. Hatalmas öleléssel gratuláltam s kitartást kívántam, hisz az mindenhogyan jól jön most neki. Vacsora után mindenki ágyba bújt, egyrészt későre járt, másrészt, ha késni merünk Simon megöl minket. Hajnalodott odakint amikor is az órámra pillantottam, ami már lassan hét órát mutatott. A fák lombkoronáján látszott, hogy eső közeledik, hatalmas széllel. Kicsusszantam az ágyból s egyből a gardróbban kezdtem kutatni, azonnal meg is találtam a megfelelő darabokat, így a fürdőbe vonultam elkészülni. Gyors zuhanyt vettem, magamra kapkodtam a fehérneműimet, laza sminket tettem fel aztán a ruhákat. Egy kockás inget, hozzá egy fekete cicanadrágot és fölé egy rövidnadrágot ez a szerelés jól fog illeni a barna bakancsomhoz. Hajamat kiengedve hagytam, így egy kalapot is feltehetek még akár. Halkan kiosontam a folyosóra, a konyhába azonnal feltúrtam a hűtött valami reggeli reményében. Találtam tejet, tojást s még jó pár alap anyagot, így azonnal sütni kezdtem a bacon csíkokat, kávét főztem, palacsintát állítottam össze, majd sütni kezdtem. Egy bőséges adagok elkészítése után, tálakra helyeztem őket félre tettem s felütöttem még pár tojást is. Miután mindennel végeztem megterítettem, elhelyeztem még pár kisebb dolgot a asztalon, mint például a nutella vagy a dzsem. A jó illatok az emeletre is eljuthattak, mert kis időn belül ölelő karok fonódtak derekam köré. A jól ismert kezekhez, egy már elég jól ismert illat is tartozott, amitől mosolyra görbült a szám. Fejét nyakamba fúrta s ott szuszogott tovább, amin muszáj volt felkuncognom.
- Ne nevess - mormogta s csókot nyomot a nyakamba, amitől biztosra vehette, hogy abba hagyom eddigi cselekedetemet.
- Jó reggelt - fordultam meg karjaiban. - Hogy aludtál ? - simítottam végig a tarkóján.
- Egész kellemesen, míg nem ébredtem egyedül - mosolyodott el.
- Sajnálom - hajtottam le egy pillanatig a fejem. - Nem tudtam tovább az ágyban lenni, így gondoltam hasznosan töltöm az időt.
- Ketten is hasznosan tudtuk volna tölteni az időt - húzta perverz mosolyra telt ajkait, amit annyira szeretek.
- Lökött vagy! - csaptam mellkason, arcomat pedig kisebb pír öntötte el. Kezei közé vette arcomat, majd lecsapott ajkaimra. Hevesen viszonoztam a csókját amitől mindig a fellegekben érzem magam. Kezeivel hajamba túrt, majd egyre lentebb vándorolt kezeivel egészen a fenekemig, amibe jó erősen belemarkolt. Nyögésem a szájában halt el, amitől csak még jobban beindulhatott s engem is beindított.
- Szeretlek - súgta ajkaimra, míg egy pillanatra azok elváltak egymástól.
- Milyen megható jelenet - hallottuk meg mögülünk Calum színészi műsírás hangját. Luke azonnal úgy fordult, hogy szembe legyünk a fiúval, de ebben tévedni kellett, mert mellette egy mindent tudó mosollyal ott állt a nővérem, Ashton és Mike. Birtoklóan ölelt magához, én pedig készségesen bújtam mellkasához mosolyogva.
- Most már aztán nem elszúrni - vet ránk Michael egy szigorú pillantást, de szája sarkában ott lapult egy mosoly.
- Mikor békültetek ki ? - kérdi mosolyogva Ash.
- Nem rég - ismertem el. - Olyan két napja - válaszoltam meg kérdését kiegészítve.
- Most már próbáljatok meg viták nélkül együtt lenni - vett ránk ő is szigorú, de még is melegséggel töltő pillantást.
- Soha többé nem engedem el - mormogta, míg arcát hajamba fúrta, leheletét pedig nyakamon éreztem. Jól telt a reggeli, beszélgettünk, nevettünk s már teljesen eltűnt az ami napokig volt a házban, a feszültség köddé vált közöttünk. Ennek csak örülni tudtam viszont volt más amiért befeszültem s egyszerűen képtelen voltam teljesen feloldódni. Miután a bátyám és barátai is megreggelizek gyorsan összekaptuk magunkat s indultunk is a stúdióba. Az út most sokkal gyorsabban telt, mint gondoltam ami nem kicsit rémisztet meg. Luke is észre vette, hogy nincs minden rendben rá nem kérdezett a dolgokra, de próbált megnyugtatni. Édes dolgokat suttogott a fülembe, a nyakamat lepte el csókokkal vagy csak magához ölelt, a hajamba puszilt vagy néha csókot lopott. A stúdióban páran tartózkodtak, nagyon meglepődtem amikor belépve a szobába senkit nem találtunk még ott, ami fura, mert Simon és Chad soha nem késnek. Igaz én írtam Chadnek, hogy reggel nem tudok jönni próbálni, mert túl ideges vagyok, de attól már most itt kellene lennie. Megbeszéltük, hogy egyenlőre senkit nem hívunk fel megvárjuk míg jönnek. A fiúk helyett foglaltak a kis székeken, s a kanapén. Luke egy fotelbe ült engem pedig az ölébe húzott, mire apróbb puszit leheltem ajkaira.  A nagy csendet egy számomra nem olyan meglepő dolog törte meg..
- Oké, nem bírom tovább - szólalt meg Ash. - Barátnőm van - nyögte ki, miután kíváncsian mindenki rá emelte a tekintetét. Luke és én sejtelmes mosollyal néztünk össze s álltunk fel gratulálni kettőjüknek. Azonnal nővérem nyakába vetettem magam, míg barátom Ashtont szorongatta és felhívta a figyelmét mennyire is kell rá figyelnie, ami csak megmelengette a szívem.
- Miért ölelgeted a nővéremet ? - szólal meg Harry értetlen képpel.
- Öcsi, tudod az van, hogy - kerül teljes zavarba Gem, amin egy kicsit jót derülök. - én vagyok az a lány - jön teljesen zavarba, de pillanatok alatt elfelejti mikor Ash magához húzza s homlokon csókolja. Vissza bújok a szerető, féltő karok közé és onnan várom a bátyám robbanását, ami eddig még nem tört ki. Már szólásra nyitotta a száját, de az ajtó ebben a pillanatban kinyílt és beléptek rajta a hiányzó emberek.
- Oké - csapta össze kezeit. - Luke, Gemma, Harry, Chad, Paul és én, meg persze Zora maradnak a többiek elmehetnek. - szólalt meg Simon. Tudtam miért mondta, így azonnal vissza csinálnám ezt a napot egészen odáig, hogy elmentem arra a hülye megbeszélésre. Paulra nézek, szemeiben látom azt amit még ő maga sem akar elhinni, kisebb mosollyal az arcomon bólintok s próbálom megnyugtatni. Vicces, mert mindenkit nyugtatok, míg én senkinek nem sírom már el bánatomat. A fiúk nem kérdeztek semmit, hisz tudták otthon majd mindent elmondunk nekik. Egyedül Ashton kérdezte meg, hogy maradhat e, amire nagy nehezen, de igen volt a válasz. Nem csak nekem volt szükségem a szerelmem támogatására, hanem Gemmának is. Harry gyilkos szemekkel figyelte, ahogy Ash kezei a nővére derekára kulcsolódnak ezzel is mindent feltárva a menedzserek számára.
- Kezdhetjük ? - fordul felém Simon kisebb mosollyal, míg a saját stúdióm felé igyekszünk.
- Ennél jobban már nem lehetek erre felkészülve - feleltem feszülten s megszorítottam barátom kezét, aki biztató mosolyt küldött nekem. Belépve a szobába Luke-hoz fordultam azonnal ajkaira tapadtam, majd Chad felé közeledtem s jeleztem, hogy kezdhetjük. Harry az egész előtt értetlenül állt, de már nem sokáig. Beálltam a már most jól megszokott helyemre, felvettem a fejhallgatómat s jeleztem, hogy készen állok. Hamarosan meghallottam a dallamot, amit biztos vagyok, hogy most kint is hallanak. Az ütemre doboltam combomon, majd végig néztem szeretteimen, akik biztató mosolyokat küldtek felém, ami meglepő volt még Paul is.
- Life will teach you to love, forgive and tolerate the pain ...