Sziasztok!
Két hét elteltével ismét jelentkezem, most már remélhetőleg több szabad idővel.
szeretném megköszönni, hogy mellettem vagytok s ilyen szorgosan kommenteltek, amire igyekeztem mindig válaszolni is.
Nagyon remélem továbbra is velem maradtok, a rész tetszeni fog.
Jó olvasást!
Ölelés, Poppy P. McDonald
 |
| Zora Winfield |
Hajával játszottam, míg ő szorosan húzta magához meztelen testemet. Teljesen elveszítettük a fejünket és azt hiszem az ingem alá nem kerül fel a melltartóm, ugyan is szét tépte. Ami közöttünk van bitang erős, bele se merek gondolni, hogy ha féltékenységi jelenetet rendeznénk. Az idő érzékemet is elvesztettem, fogalmam sincs mióta vagyunk idelent. Azt tudom, hogy egy darabig még nem szeretnék a fiúk elé kerülni, ők megértik, de a többiek ? Teljesen elvesztettem a fejemet és Luke igazán új módszert talált ki arra, hogyan is nyugtasson meg engem. A kis kanapénak dőlt hátával, míg én mellkasán helyezkedem el, seggünk alatt a szőnyeg, mi pedig egy pokróccal takarjuk a testük nagy részét. Fejemet vállába fúrom és nagyot sóhajtok. Utálom Londont, ez is csak azt jelentheti! Alig várom, hogy vissza menjünk egy melegebb éghajlatra, viszont ott is lesz mit elintéznem. Szakítok Coleal, mert már nem tudok továbbra is vele maradni aztán akár be is költözhetnék a fiúkhoz. A pasi akibe menthetetlenül bele zúgtam minden bizonyára nem fogja bánni és a többiek sem. Akkor sem ha nem tudják az igazi okot, csak a felszínt. Az életem hivatalosan is kész káosz!
Belezúgtam a legjobb barátomba, megcsalom a pasim és a tesóm ugyan ebben a házban tartózkodik. Talán már attól is tartanom kellene, mit fognak szólni a rajongók, ha megtudják mi van közöttünk. Alapból kedvesek, na de ez egy új helyzet lesz. Szeretném azt hinni, hogy ugyan úgy fognak velem bánni, mintha semmi sem történt volna. Luke karjai szorosabban ölelik át csípőmet, nekem pedig olyan érzésem támad, mintha hallaná a gondolataimat még akkor is, ha tudom ez lehetetlen. Apróbb csókokat hagyok nyakán, amikor a gyenge pontjához érek felszisszen. Hátrébb húzódva látom a már lilás foltot amit okoztam neki. Ismét oda hajolok ezúttal óvatosabban csókolom meg, mire belőle egy nyögés szalad ki. Pillanatok alatt találom magam felett, ahogy mély levegőt vesz.
- Állj le, Nyuszifül! - suttogja fülembe, megharapja fülcimpámat, mire akaratom ellenére is hangosan sóhajtok fel.
- Most sem én csináltam. - morgom, miközben már kezeimet tarkójára fonódva húzom magamhoz közelebb. Ajkaink ismét találkoznak ám ezúttal nem lesz vad, sem olyan mély a csók. Inkább egy lassú, lusta szerelmes csókot váltunk. Puszikkal válik el tőlem, fúrja fejét a nyakamba, bőrömön érzem minden egyes levegő vételét. Libabőrös leszek, ezt pedig ő is észleli érzem mosolyát a bőrömön.
- Szeretlek. - suttogja, majd csókot hagy a nyakamon. Ki mondta még az első együtt létünkkor, én viszont akkor még nem tudtam amit ő meg is értet. Azóta van bűntudatom, mert ő minden egyes alkalommal elmondja én pedig nem. Megérti, hogy zavaros a helyzet, de elmagyarázta miszerint ő már tisztán lát és én nem csinálnék ilyet, ha nem érezném én is ugyan azt. Ebben valóban igaza van! Rosszul lennék attól, ha bele gondolok épp a fogadott, jobban szeretett testvéremmel fekszem le minden egyes alkalommal. Talán ideje lenne kimondanom ?!
- Én is szeretlek. - suttogom fülébe, miközben erősen markolom a haját. Hallom ahogy elakad a lélegzete és rám emeli tekintetét.
- Te nem úgy szeretsz, mint én téged. - nyögi ki végül. Ezt meg honnan szedi ? - ráncolom össze homlokomat.
- Pontosan úgy, mint te. - suttogom ajakira, mire azonnal csókba forrunk össze.
- Mond még egyszer. - morogta.
- Szeretlek, édes. - suttogom a bűvös szavakat ajkaira. A testünk újra éled, mintha nem cipelne mászás súlyokat és ott folytattuk ahol befejeztük. Nagyon bízom abban, hogy elhisz és felfogja amit mondtam. Ismernie kell, hisz ezek után nem lehetünk többé barátok, az már nem menne. Megerősítettem neki és saját magamnak is, nincs vissza út. Szeretjük egymást, ez a mi végzetünk. Nem akarom elveszíteni és nem is fogom, ha rajtam múlik. Betölti a napjaimat, a legjobb barátom és a szerelmem is egyben. Nyugodt vagyok, mert bármit elmondhatunk a másiknak. Soha nem kell titkokat rejtegetnem előtte. Minden porcikám utána sóvárog, érzem a reakciókat amiket kiváltok belőle. Szeret engem!
- El sem hiszem, amit művelünk. - suttogja hajamba, míg közelebb húz magához.
- Én sem. - kuncogok. - Hogy történt meg ez velünk ?
- Túlságosan elbűvölő vagy. - motyogja. - Ez a mi sorsunk. - folytatja.
- Legalább meg van, hogyan is fogsz lenyugtatni, ha újra düh rohamom van. - nyögök fel. - Sajnálom, ha durva voltam.
- Semmi baj. - rázza meg a fejét. - Velem nem voltál durva, Ashtonnak szóltál be, de ő már megszokta. A fiúk, ők eléggé megdöbbentek.
- Én nem akarom ezt. - és ezúttal én fúrom fejemet a nyakába. - Beszélem kellene valakivel, aki ismeri őt.
- Hívd fel Gemmát.
- Azt sem tudom mit mondhatnék neki a múlt kori után. - motyogom.
- Megérti miért viselkedtél úgy, hisz lett egy nővéred és egy bátyád. - dörmögi. - Jót tenne neked, ha beszélhetnél vele. - simít végig arcomon. - A rohamodat pedig felejts el, igazán élveztem. Soha nem bántottál még rajtam kívül senkit. Én letudlak állítani, nekem nem jelent gondot.
- Akkor sem helyes, hogy téged használjalak boksz zsáknak. - ülök fel, magam elé fogva azt a vékonyka anyagot.
- Zora. - sóhajt fel. - Ketten tudjuk ezt kezelni, érted ? Segítek, hogy ez ne forduljon elő olyan sokszor.
- Eddig sem sikerült. - ráztam meg a fejem.
- Nyuszifül, sikerülni fog. - nyom csókot csupasz vállamra. - Most pedig öltözz fel és menjünk nézzük meg a többieket. Legalább Calum megnyugodhat, hogy nem törtük szét a cuccait. - neveti el magát.
- Szeretlek. - hajolok egy csókért, amit ő azonnal meg is ad.
Szép lassan öltözünk fel, miközben néha csókot lopunk a másiktól. Az arcomra kiülő vigyort semmivel nem lehetne letörölni, akár csak az ő képéről. Rendbe szedjük magunkat és a helyet is. Nem mondom, hogy nem parázok a véleményektől. Ez rám és a fiúkra tartozik egyedül, de ők most látták. Fogalmam sincs hogyan is fogadják és mennyit mondtak el a fiúk. Félek egy kicsit, pedig nem kellene. Erős vagyok, eddig nem érdekelt a véleményük, de most. Most érdekel, mert megkedveltem pár embert. Zayn tudja a számomra legfontosabb két titkot, megbízom benne. Igyekszem a többiekkel is jó viszonyt kialakítani, de nem megy valami jól. Amióta itt vagyunk csupa olyan dolog történt velem, ami eddig kiborítani tudott csak. Egyetlen egy jó dolog, az pedig Luke. Ideje lenne hozzá látnom a munkához, hogy minél hamarabb elmehessünk innen. Fogalmam sincs, ha kiderülne a féltve őrzött titkom mit tennék. Ki kell zárnom a negatív gondolatokat és megnyugodnom végre, mert elvileg ezt kellett volna csinálnom. Az emlékképek elő jönnek és rögtön szélesedik mosolyom.
- Nyugalom. - csókol nyakamba, a pince ajtó előtt. - Semmi baj nem lesz. - simít végig lapos hasamon a csípőmig. Képtelen vagyok válaszolni, csak bólintok egy aprót. Az ajtó kinyílik és feltárul előttünk a konyha ahol Ash az egyik bárszéken ül telefonjába mélyedve. Halkan osonunk mögé és amint észre veszem mit is szuggerál annyira rosszul leszek. Stopperóra, ami már több mint négy órát mutat. Istenem, teljes ideg lehet.
- Sajnálom. - suttogom.
- Oh, hála az égnek! - pattan fel és tép ki Luke karjai közül. Szorosan ölelem vissza, miközben mélyet lélegzek. Szerelmem biztató mosolya kiűzi belőlem a rosszat.
- Jól vagyok. - válaszolok halkan. - Hamar elmúlt, csak beszélgettünk. - vontam vállat.
- Skacok, feljöttek! - rikkantja el magát. Pillanatokon belül mindenki megjelenik és engem kezdenek el bámulni. Nem tudom hogyan, de vissza kerültem édesem karjai közé, aki megnyugtatóan hat rám.
- Mizu kislány ? - jön felém mosolyogva Michael. Ő tőle is szoros ölelés kapok, míg pár szóban vele is megbeszélem, hogy jól vagyok.
- Örülök, hogy vissza tértél. - nevet fel Calum. - De ugye nem tettél kárt a hangszereimben ?
- De! - mondom sajnálkozva. - Sajnálom a gitárodat, ismét jövök egyel. - vágok szomorú pofit, mire ő sikítva rohan lefelé. Én belőlem pedig kitör a nevetés.
- Nem törtünk össze semmit. - nyugtatja férfi párom Ashtont, aki már épp szólni akart. - Vissza fogta magát, aztán beszélgettünk. - nyom puszit az arcomra.
- Minket is beavatna valaki ? - néz Zayn ránk.
- Egy kicsit elborult az agyam, sajnálom ha megijesztettelek benneteket. Nem volt szándékos, jött a fekete köd és teljes önuralom vesztés. - mosolygok el keserűen. - Tudom, hogy sokáig voltunk lent, de nem törtünk össze semmit ezúttal. - teszem hozzá.
- Megígérte, hogy igyekszik egyre kevesebbet rombolni. - pillant a fiúkra Hemmings.
- Legalább nem kell többször meg vennem ugyan azokat a tárgyakat. - nevetek fel, mire Ash és Mike is felkuncog.
- Tudod, hogy soha nem volt ezzel baj. - rázza meg a fejét Ashton. - Mi csak téged féltettünk. - mondta, majd gyorsan ki is javította magát. - Meg persze Lukeot is, akit különféle dolgokkal dobáltál. - bólogat. Lemerem fogadni, hogy csúnyán nézet rá, mert kihagyta a mondataiból.
- Most mit tehetnék ? - hallom rekedt hangját, ami szórakozott. - Hatással vagyok rá. -von vállat.
- Ismét előjött az egód. - jegyzem meg. - Megyek telefonálok egyet. - fordulok körbe, puszit nyomok az arcára majd az emeletre irányítom magamat.
Belezúgtam a legjobb barátomba, megcsalom a pasim és a tesóm ugyan ebben a házban tartózkodik. Talán már attól is tartanom kellene, mit fognak szólni a rajongók, ha megtudják mi van közöttünk. Alapból kedvesek, na de ez egy új helyzet lesz. Szeretném azt hinni, hogy ugyan úgy fognak velem bánni, mintha semmi sem történt volna. Luke karjai szorosabban ölelik át csípőmet, nekem pedig olyan érzésem támad, mintha hallaná a gondolataimat még akkor is, ha tudom ez lehetetlen. Apróbb csókokat hagyok nyakán, amikor a gyenge pontjához érek felszisszen. Hátrébb húzódva látom a már lilás foltot amit okoztam neki. Ismét oda hajolok ezúttal óvatosabban csókolom meg, mire belőle egy nyögés szalad ki. Pillanatok alatt találom magam felett, ahogy mély levegőt vesz.
- Állj le, Nyuszifül! - suttogja fülembe, megharapja fülcimpámat, mire akaratom ellenére is hangosan sóhajtok fel.
- Most sem én csináltam. - morgom, miközben már kezeimet tarkójára fonódva húzom magamhoz közelebb. Ajkaink ismét találkoznak ám ezúttal nem lesz vad, sem olyan mély a csók. Inkább egy lassú, lusta szerelmes csókot váltunk. Puszikkal válik el tőlem, fúrja fejét a nyakamba, bőrömön érzem minden egyes levegő vételét. Libabőrös leszek, ezt pedig ő is észleli érzem mosolyát a bőrömön.
- Szeretlek. - suttogja, majd csókot hagy a nyakamon. Ki mondta még az első együtt létünkkor, én viszont akkor még nem tudtam amit ő meg is értet. Azóta van bűntudatom, mert ő minden egyes alkalommal elmondja én pedig nem. Megérti, hogy zavaros a helyzet, de elmagyarázta miszerint ő már tisztán lát és én nem csinálnék ilyet, ha nem érezném én is ugyan azt. Ebben valóban igaza van! Rosszul lennék attól, ha bele gondolok épp a fogadott, jobban szeretett testvéremmel fekszem le minden egyes alkalommal. Talán ideje lenne kimondanom ?!
- Én is szeretlek. - suttogom fülébe, miközben erősen markolom a haját. Hallom ahogy elakad a lélegzete és rám emeli tekintetét.
- Te nem úgy szeretsz, mint én téged. - nyögi ki végül. Ezt meg honnan szedi ? - ráncolom össze homlokomat.
- Pontosan úgy, mint te. - suttogom ajakira, mire azonnal csókba forrunk össze.
- Mond még egyszer. - morogta.
- Szeretlek, édes. - suttogom a bűvös szavakat ajkaira. A testünk újra éled, mintha nem cipelne mászás súlyokat és ott folytattuk ahol befejeztük. Nagyon bízom abban, hogy elhisz és felfogja amit mondtam. Ismernie kell, hisz ezek után nem lehetünk többé barátok, az már nem menne. Megerősítettem neki és saját magamnak is, nincs vissza út. Szeretjük egymást, ez a mi végzetünk. Nem akarom elveszíteni és nem is fogom, ha rajtam múlik. Betölti a napjaimat, a legjobb barátom és a szerelmem is egyben. Nyugodt vagyok, mert bármit elmondhatunk a másiknak. Soha nem kell titkokat rejtegetnem előtte. Minden porcikám utána sóvárog, érzem a reakciókat amiket kiváltok belőle. Szeret engem!
- El sem hiszem, amit művelünk. - suttogja hajamba, míg közelebb húz magához.
- Én sem. - kuncogok. - Hogy történt meg ez velünk ?
- Túlságosan elbűvölő vagy. - motyogja. - Ez a mi sorsunk. - folytatja.
- Legalább meg van, hogyan is fogsz lenyugtatni, ha újra düh rohamom van. - nyögök fel. - Sajnálom, ha durva voltam.
- Semmi baj. - rázza meg a fejét. - Velem nem voltál durva, Ashtonnak szóltál be, de ő már megszokta. A fiúk, ők eléggé megdöbbentek.
- Én nem akarom ezt. - és ezúttal én fúrom fejemet a nyakába. - Beszélem kellene valakivel, aki ismeri őt.
- Hívd fel Gemmát.
- Azt sem tudom mit mondhatnék neki a múlt kori után. - motyogom.
- Megérti miért viselkedtél úgy, hisz lett egy nővéred és egy bátyád. - dörmögi. - Jót tenne neked, ha beszélhetnél vele. - simít végig arcomon. - A rohamodat pedig felejts el, igazán élveztem. Soha nem bántottál még rajtam kívül senkit. Én letudlak állítani, nekem nem jelent gondot.
- Akkor sem helyes, hogy téged használjalak boksz zsáknak. - ülök fel, magam elé fogva azt a vékonyka anyagot.
- Zora. - sóhajt fel. - Ketten tudjuk ezt kezelni, érted ? Segítek, hogy ez ne forduljon elő olyan sokszor.
- Eddig sem sikerült. - ráztam meg a fejem.
- Nyuszifül, sikerülni fog. - nyom csókot csupasz vállamra. - Most pedig öltözz fel és menjünk nézzük meg a többieket. Legalább Calum megnyugodhat, hogy nem törtük szét a cuccait. - neveti el magát.
- Szeretlek. - hajolok egy csókért, amit ő azonnal meg is ad.
Szép lassan öltözünk fel, miközben néha csókot lopunk a másiktól. Az arcomra kiülő vigyort semmivel nem lehetne letörölni, akár csak az ő képéről. Rendbe szedjük magunkat és a helyet is. Nem mondom, hogy nem parázok a véleményektől. Ez rám és a fiúkra tartozik egyedül, de ők most látták. Fogalmam sincs hogyan is fogadják és mennyit mondtak el a fiúk. Félek egy kicsit, pedig nem kellene. Erős vagyok, eddig nem érdekelt a véleményük, de most. Most érdekel, mert megkedveltem pár embert. Zayn tudja a számomra legfontosabb két titkot, megbízom benne. Igyekszem a többiekkel is jó viszonyt kialakítani, de nem megy valami jól. Amióta itt vagyunk csupa olyan dolog történt velem, ami eddig kiborítani tudott csak. Egyetlen egy jó dolog, az pedig Luke. Ideje lenne hozzá látnom a munkához, hogy minél hamarabb elmehessünk innen. Fogalmam sincs, ha kiderülne a féltve őrzött titkom mit tennék. Ki kell zárnom a negatív gondolatokat és megnyugodnom végre, mert elvileg ezt kellett volna csinálnom. Az emlékképek elő jönnek és rögtön szélesedik mosolyom.
- Nyugalom. - csókol nyakamba, a pince ajtó előtt. - Semmi baj nem lesz. - simít végig lapos hasamon a csípőmig. Képtelen vagyok válaszolni, csak bólintok egy aprót. Az ajtó kinyílik és feltárul előttünk a konyha ahol Ash az egyik bárszéken ül telefonjába mélyedve. Halkan osonunk mögé és amint észre veszem mit is szuggerál annyira rosszul leszek. Stopperóra, ami már több mint négy órát mutat. Istenem, teljes ideg lehet.
- Sajnálom. - suttogom.
- Oh, hála az égnek! - pattan fel és tép ki Luke karjai közül. Szorosan ölelem vissza, miközben mélyet lélegzek. Szerelmem biztató mosolya kiűzi belőlem a rosszat.
- Jól vagyok. - válaszolok halkan. - Hamar elmúlt, csak beszélgettünk. - vontam vállat.
- Skacok, feljöttek! - rikkantja el magát. Pillanatokon belül mindenki megjelenik és engem kezdenek el bámulni. Nem tudom hogyan, de vissza kerültem édesem karjai közé, aki megnyugtatóan hat rám.
- Mizu kislány ? - jön felém mosolyogva Michael. Ő tőle is szoros ölelés kapok, míg pár szóban vele is megbeszélem, hogy jól vagyok.
- Örülök, hogy vissza tértél. - nevet fel Calum. - De ugye nem tettél kárt a hangszereimben ?
- De! - mondom sajnálkozva. - Sajnálom a gitárodat, ismét jövök egyel. - vágok szomorú pofit, mire ő sikítva rohan lefelé. Én belőlem pedig kitör a nevetés.
- Nem törtünk össze semmit. - nyugtatja férfi párom Ashtont, aki már épp szólni akart. - Vissza fogta magát, aztán beszélgettünk. - nyom puszit az arcomra.
- Minket is beavatna valaki ? - néz Zayn ránk.
- Egy kicsit elborult az agyam, sajnálom ha megijesztettelek benneteket. Nem volt szándékos, jött a fekete köd és teljes önuralom vesztés. - mosolygok el keserűen. - Tudom, hogy sokáig voltunk lent, de nem törtünk össze semmit ezúttal. - teszem hozzá.
- Megígérte, hogy igyekszik egyre kevesebbet rombolni. - pillant a fiúkra Hemmings.
- Legalább nem kell többször meg vennem ugyan azokat a tárgyakat. - nevetek fel, mire Ash és Mike is felkuncog.
- Tudod, hogy soha nem volt ezzel baj. - rázza meg a fejét Ashton. - Mi csak téged féltettünk. - mondta, majd gyorsan ki is javította magát. - Meg persze Lukeot is, akit különféle dolgokkal dobáltál. - bólogat. Lemerem fogadni, hogy csúnyán nézet rá, mert kihagyta a mondataiból.
- Most mit tehetnék ? - hallom rekedt hangját, ami szórakozott. - Hatással vagyok rá. -von vállat.
- Ismét előjött az egód. - jegyzem meg. - Megyek telefonálok egyet. - fordulok körbe, puszit nyomok az arcára majd az emeletre irányítom magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése