Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam meg a következő részt, tényleg szégyellem magam érte. Sok minden közbe jött, de ezekkel nem akarlak titeket fárasztani.
Ha még maradt egy olvasóm is, szívesen olvasnám a véleményét.
Puszi, Poppy
 |
| Luke Hemmings |
Újabb nap, amikor morcosan ébredek s egy újabb kezdet, amikor a döntéseim következményével kell élnem. A fiúk hangosan veszekednek a földszinten valamin, mint minden reggel. Lerúgom magamról a takarót, sietve caplatok le a lépcsőn. A nappaliban megtalálom az én csökött barátaimat, ahogy popcornal dobálják egymást és mesét néznek a tv-ben. Fejcsóválva igyekszem a konyhába, hogy legalább igyak egy kis vizet, ha már itt vagyok. Emlékeim között kutatok, hogy ma nem kell - e valahová mennünk, de semmi nem rémlik. Pár napja érkeztünk meg Londonba, ahol hamarosan egy jótékonysági eseményen fogunk részt venni. Calum és Mike alig mozdultak ki a házból csak néha a plázába. Ashton minden nap eltűnik valahová ugyan abban az időben és körülbelül ugyanakkor tér vissza, én pedig ki sem mozdulok innen. Néha úgy érzem, úgy élek, mint egy remete, de jó ez így nekem.
- Jó, hogy végre felébredtél. - jött be Mike a konyhába, mire nem válaszoltam csak bólogattam. - Komolyan nem értem mi a fene bajod van. - ráncolta a szemöldökét. - Te hagytad el, szóval ne lógasd miatta az orrod. Ha még szereted menj és keresd meg, ha nem akkor lépj tovább Hayley-vel vagy bárki mással. - ezzel pedig már magamra is hagyott.
Haragszanak rám, amiért szakítottam Zorával, ő pedig elhagyta a csapatott, ami egész gyerekkora óta meg volt. Mivel Simon szerint, kellett nekünk valaki, aki segít a dalok megírásában, ezért vette fel Hayley-t. Kedves lány, jól kijövünk, mondhatni együtt vagyunk, de ő még sem Zora.
Nincs elég bátorságom, hogy élé álljak és elmondjam mennyire sajnálok mindent. Az egész egy félre értés szüleménye volt, amit azóta is nagyon bánok. Félek, hogy örökre elveszítettem - hisz már teljesen kizárt az életéből - csak az újságok s rádió segítségével tudom mi is történt vele az elmúlt időben. Szárnyal a karrierjével, a dalaival, a gyönyörű ének hangjával. Az 1D- s srácokkal sem tartjuk már úgy a kapcsolatot, hisz ők Zora mellett állnak. Harry amúgy is haragudott ránk, amiért eltitkoltuk a testvérét, de amikor vége lett a kapcsolatunknak, némasági fogadalmat tett ellenem. A többi srác pedig jobbnak látta, nem bele folyni a vitába s a saját térfelükön maradni, amit meg is értek. Jobb, ha ők itt Londonban tartanak össze, mi pedig Sydney-ben.
Csináltam magamnak egy szendvicset, kivettem egy doboz üdítőt a hűtőből s vissza a szobámba vettem az irányt. Remélem ezzel tudattam a többiek felé, hogy ma sem akarok senkivel sem kommunikálni. Ashton a szobájában tartózkodott, félig nyitott ajtónál. Nem akartam hallgatózni, de valamiért nem tudtam tovább haladni.
- Veszélyes volt neked hívnod. - mormogta. - Minden rendben ? Ennyire hiányoztam ? - neveti el a végét. Ha a barátnőjével Gemmával beszél, soha nem vonul el, így, ilyen titokzatosan. Lehet, hogy van egy szeretője ?
- Most komolyan, minden oké ? - vált komollyá a hangja. - Később át megyek, most még nem tudok. - magyarázza. - Még nem mondtam el a srácoknak s te sem nagyon engedted, hogy szóljak róla. - válaszolt feldúltan. - Bocs, csak kikészít ez a titkolózás. - kér azonnal bocsánatot. - Tudom a babának nem tesz jót, ha idegeskedsz.
Most ugye csak rosszul hallottam ? Ashton apa lesz ? Gemmától ? Egyáltalán miért nem akarja ezt nekünk elmondani, ha én lennék az, amint tudomást szereznék róla, az egész világnak szét kürtölném. Mondjuk ilyen fiatalon még nem állnék készen az apaságra, de azt hiszem ezért nem utálnám sem a babát, sem az anyukát - akit szeretek - elfogadnám s örülnék neki.
- Igen ő is itthon van. - bólintottam. - Akkor azt hiszem ma sem fogsz át jönni. - sóhajtott fel. - Vigyem inkább én a srácokat egy semleges helyre ? - kérdi meg bizonytalanul. - Persze tudom hol van, akkor egy órán belül ott vagyunk - ígéri meg. Ezek után hallom, ahogy készülődik, így én is a szobámba igyekszem felöltözni. Tudni akarom még is mi folyik itt, mi ez az egész ? Miután elkészültem, leballagtam a nappaliba, helyett foglaltam a kanapén és vártam.
- Hová mentek ? - fordítom feléjük a fejemet.
- Elugrunk kajáért. - vágta rá Ash. - Maradj csak, úgy sem szeretsz kimozdulni. - legyintet.
Amint becsukódott az ajtó, azonnal felkaptam az egyik slusszkulcsot s a garázsba indultam.
Megkockáztatom a lehetetlent s bemutatom az új Zorát a srácoknak. Sokáig tartott míg meggyőztem, hogy legalább a két ökörrel találkozzon. Nagyon hiányzik nekik is, szóval biztos örülni fognak. Zora halál félelmén van, próbáltam megnyugtatni, de ezt a feladatott a barátnőmre hagyom. A külvárosi parkban találkozunk, ahová sokszor eljártunk sétálni. A házukhoz közel van, középkorú nők sétáltatják gyerekeiket, szóval egyáltalán nem látunk benne veszélyeket.
- Ashton. - szólal meg Mike az anyós ülésről. - Hová megyünk ?
- Nem sokára megtudjátok, de előtte tisztázzuk le a szabályokat. - mondtam, mire csak bólintottak. - Ez köztünk marad, nem mondhatjátok el senkinek. - parkolok le, majd szállok ki. - Luke nem véletlenül nincs velünk. - zárom le az autót.
- Ezt meg hogyan értsük ? - értetlenkedik Calum.
- Hamarosan mindent megfogtok érteni. - mormogtam, majd amint megpillantottam őket előre siettem. Gemmát egy rövid, de annál szerelmesebb csókkal illettem, míg Zorát szorosan magamhoz húztam, hiszen szüksége van minden féle támogatásra.
- Köszönöm, amit értünk teszel Ash. - nyom puszit az arcomra.
- Harry nem jött el ? - kérdem csendesen, mire csak megrázta a fejét.
- Úgy gondolta inkább a fiúkkal tart a megbeszélésre. - forgatta meg szemeit, mosolyogva. - Aztán hozzá tette, hogy ha bárki megbánt, szétveri. - ezen már nekem is muszáj volt nevetnem. Segítettünk felállni neki, a fiúk irányába fordultunk, akik már két kisgyereket bámultak, ahogy versenyeznek. Hogy ezek soha nem tudnak komolyak lenni.
- Ne aggódj, nem lesz baj. - simogatta meg a kézfejét Gem, majd rám pillantott.
- Hé barom arcok, még mindig nem nőttetek fel. - kiállt oda hozzájuk Zora.
- Te. - nyögték ki.
- Oh, tegyétek túl magatokat rajta s gyertek hagy öleljelek meg titeket. - tárja szét karjait, mosolyogva. A fiúk azonnal körbe ölelgették s alig hitték el, hogy ő az.
- Sokkal nagyobb vagy. - jegyezte meg Calum, míg végig mérte.
- Pár ruhaszámot tényleg nőttem. - bólogatott. - De hamarosan már vissza kapok pár számot. - simította kezét hasára. - Kisfiú. - fordult felém.
- Mikor tudtad meg ? - kíváncsiskodok.
- Tegnap délután az orvosnál, miután te elmentél. - magyarázta.
- Te tudtál róla ? - kérdik teljesen ledöbbenve.
- Csupán pár napja értesültem mindenről. - vontam vállat.
- Ashton, nekünk miért csak most mondjátok el ? - kérdik azonnal.
- Ez nem olyan amit csak úgy közölhetsz. Srácok, terhes vagyok, a volt barátomtól, ti pedig a barátai vagytok. Nehéz helyzet ez nekem, de el kell fogadnom, hogy a barátaimon vele kell osztoznom. - sóhajtott fel. - Most pedig kérlek menjünk haza, mert nem érzem jól magam. - vett egy mély levegőt. Az arca picit sápadt volt, így azonnal az autóhoz kísértük, beültettük, majd miután mi is beültünk, már indultunk is. Ez a rövid út segíthet a fiúknak felfogni a helyzetet, Zora pedig remélem megnyugszik. Kicsit gyorsabban a kelleténél, de a lakásukhoz értem, azonnal felsegítettük a lépcsőn, egyenesen a nappaliba.
- Jobban vagy ? - kérdi aggódva a nővére.
- Igen, csak elviselhetetlen, ahogy rugdos. - mosolyodik el fájdalmasan.
- A lábában van a ritmus, az egyszer már biztos. - szólalt meg Calum.
- Pont, mint az apjának. - suttogta.
- Mikor fog megszületni a keresztfiunk ? - kérdi meg Mike.
- El a kezekkel, ő az én kereszt babám lesz. - jelenik meg az ajtóban Harry. - Minden rendben ? - nyom puszit a húga hajába.
- Igen, most már. - suttogta.
- Siettem ahogy csak tudtam, hoztam minden jót, remélem találsz benne valamit számodra. - mutatta fel a zacsikat. - Szóval mi kérsz ? - néz rá türelmesen.
- Egy húsos szendvicset, majonézzel, salátával és oliva bogyóval, nem tudod mit legyen még ketchup is. - bólogatott lelkesen, mi pedig fintorogva hallgattuk rendelését. - Egy pohár narancslével.
- Desszertet is szeretnél ?
- Ha hoztál a kedvenc sütimből, akkor igen s mellé még Nutellát is kérek. - mosolyogott rá angyalian.
- Hogy vagy képes ilyen undorító ételt enni ? - néz rá fintorogva Mike.
- Kívánós vagyok, egész idő alatt ilyen voltam - vont vállat. - El is híztam rendesen, de remélem ez a terhesség után változni fog.
- Ne beszélj butaságokat, hiszen ragyogsz - legyintett Mike mosolyogva.
- Köszönöm, de nem kell hazudni.
- Tudom nem kellene felhoznom, de nem akarod elmondani Luke-nak, hogy születni fog egy kisfia? - kíváncsiskodik Calum.
- Nem, ezt soha nem fogja megtudni. - rázta meg a fejét. - Szakított velem, még a pontos okát sem tudom - harapott a szendvicsébe. - Az elején nehéz volt, de már teljesen jól vagyok. Egyáltalán nem zavar, hogy a gyerekem apa nélkül nő fel, sokan fogják majd szeretni.
Elég sokáig maradtuk, mindent tisztáztunk s örülök, hogy a többiek is megtudták. Bármennyire is szeretném elmondani Luke-nak nem tehetem, erre neki kell rájönnie.
Nincs elég bátorságom, hogy élé álljak és elmondjam mennyire sajnálok mindent. Az egész egy félre értés szüleménye volt, amit azóta is nagyon bánok. Félek, hogy örökre elveszítettem - hisz már teljesen kizárt az életéből - csak az újságok s rádió segítségével tudom mi is történt vele az elmúlt időben. Szárnyal a karrierjével, a dalaival, a gyönyörű ének hangjával. Az 1D- s srácokkal sem tartjuk már úgy a kapcsolatot, hisz ők Zora mellett állnak. Harry amúgy is haragudott ránk, amiért eltitkoltuk a testvérét, de amikor vége lett a kapcsolatunknak, némasági fogadalmat tett ellenem. A többi srác pedig jobbnak látta, nem bele folyni a vitába s a saját térfelükön maradni, amit meg is értek. Jobb, ha ők itt Londonban tartanak össze, mi pedig Sydney-ben.
Csináltam magamnak egy szendvicset, kivettem egy doboz üdítőt a hűtőből s vissza a szobámba vettem az irányt. Remélem ezzel tudattam a többiek felé, hogy ma sem akarok senkivel sem kommunikálni. Ashton a szobájában tartózkodott, félig nyitott ajtónál. Nem akartam hallgatózni, de valamiért nem tudtam tovább haladni.
- Veszélyes volt neked hívnod. - mormogta. - Minden rendben ? Ennyire hiányoztam ? - neveti el a végét. Ha a barátnőjével Gemmával beszél, soha nem vonul el, így, ilyen titokzatosan. Lehet, hogy van egy szeretője ?
- Most komolyan, minden oké ? - vált komollyá a hangja. - Később át megyek, most még nem tudok. - magyarázza. - Még nem mondtam el a srácoknak s te sem nagyon engedted, hogy szóljak róla. - válaszolt feldúltan. - Bocs, csak kikészít ez a titkolózás. - kér azonnal bocsánatot. - Tudom a babának nem tesz jót, ha idegeskedsz.
Most ugye csak rosszul hallottam ? Ashton apa lesz ? Gemmától ? Egyáltalán miért nem akarja ezt nekünk elmondani, ha én lennék az, amint tudomást szereznék róla, az egész világnak szét kürtölném. Mondjuk ilyen fiatalon még nem állnék készen az apaságra, de azt hiszem ezért nem utálnám sem a babát, sem az anyukát - akit szeretek - elfogadnám s örülnék neki.
- Igen ő is itthon van. - bólintottam. - Akkor azt hiszem ma sem fogsz át jönni. - sóhajtott fel. - Vigyem inkább én a srácokat egy semleges helyre ? - kérdi meg bizonytalanul. - Persze tudom hol van, akkor egy órán belül ott vagyunk - ígéri meg. Ezek után hallom, ahogy készülődik, így én is a szobámba igyekszem felöltözni. Tudni akarom még is mi folyik itt, mi ez az egész ? Miután elkészültem, leballagtam a nappaliba, helyett foglaltam a kanapén és vártam.
- Hová mentek ? - fordítom feléjük a fejemet.
- Elugrunk kajáért. - vágta rá Ash. - Maradj csak, úgy sem szeretsz kimozdulni. - legyintet.
Amint becsukódott az ajtó, azonnal felkaptam az egyik slusszkulcsot s a garázsba indultam.
 |
| Ashton Irwin |
- Ashton. - szólal meg Mike az anyós ülésről. - Hová megyünk ?
- Nem sokára megtudjátok, de előtte tisztázzuk le a szabályokat. - mondtam, mire csak bólintottak. - Ez köztünk marad, nem mondhatjátok el senkinek. - parkolok le, majd szállok ki. - Luke nem véletlenül nincs velünk. - zárom le az autót.
- Ezt meg hogyan értsük ? - értetlenkedik Calum.
- Hamarosan mindent megfogtok érteni. - mormogtam, majd amint megpillantottam őket előre siettem. Gemmát egy rövid, de annál szerelmesebb csókkal illettem, míg Zorát szorosan magamhoz húztam, hiszen szüksége van minden féle támogatásra.
- Köszönöm, amit értünk teszel Ash. - nyom puszit az arcomra.
- Harry nem jött el ? - kérdem csendesen, mire csak megrázta a fejét.
- Úgy gondolta inkább a fiúkkal tart a megbeszélésre. - forgatta meg szemeit, mosolyogva. - Aztán hozzá tette, hogy ha bárki megbánt, szétveri. - ezen már nekem is muszáj volt nevetnem. Segítettünk felállni neki, a fiúk irányába fordultunk, akik már két kisgyereket bámultak, ahogy versenyeznek. Hogy ezek soha nem tudnak komolyak lenni.
- Ne aggódj, nem lesz baj. - simogatta meg a kézfejét Gem, majd rám pillantott.
- Hé barom arcok, még mindig nem nőttetek fel. - kiállt oda hozzájuk Zora.
- Te. - nyögték ki.
- Oh, tegyétek túl magatokat rajta s gyertek hagy öleljelek meg titeket. - tárja szét karjait, mosolyogva. A fiúk azonnal körbe ölelgették s alig hitték el, hogy ő az.
- Sokkal nagyobb vagy. - jegyezte meg Calum, míg végig mérte.
- Pár ruhaszámot tényleg nőttem. - bólogatott. - De hamarosan már vissza kapok pár számot. - simította kezét hasára. - Kisfiú. - fordult felém.
- Mikor tudtad meg ? - kíváncsiskodok.
- Tegnap délután az orvosnál, miután te elmentél. - magyarázta.
- Te tudtál róla ? - kérdik teljesen ledöbbenve.
- Csupán pár napja értesültem mindenről. - vontam vállat.
- Ashton, nekünk miért csak most mondjátok el ? - kérdik azonnal.
- Ez nem olyan amit csak úgy közölhetsz. Srácok, terhes vagyok, a volt barátomtól, ti pedig a barátai vagytok. Nehéz helyzet ez nekem, de el kell fogadnom, hogy a barátaimon vele kell osztoznom. - sóhajtott fel. - Most pedig kérlek menjünk haza, mert nem érzem jól magam. - vett egy mély levegőt. Az arca picit sápadt volt, így azonnal az autóhoz kísértük, beültettük, majd miután mi is beültünk, már indultunk is. Ez a rövid út segíthet a fiúknak felfogni a helyzetet, Zora pedig remélem megnyugszik. Kicsit gyorsabban a kelleténél, de a lakásukhoz értem, azonnal felsegítettük a lépcsőn, egyenesen a nappaliba.
- Jobban vagy ? - kérdi aggódva a nővére.
- Igen, csak elviselhetetlen, ahogy rugdos. - mosolyodik el fájdalmasan.
- A lábában van a ritmus, az egyszer már biztos. - szólalt meg Calum.
- Pont, mint az apjának. - suttogta.
- Mikor fog megszületni a keresztfiunk ? - kérdi meg Mike.
- El a kezekkel, ő az én kereszt babám lesz. - jelenik meg az ajtóban Harry. - Minden rendben ? - nyom puszit a húga hajába.
- Igen, most már. - suttogta.
- Siettem ahogy csak tudtam, hoztam minden jót, remélem találsz benne valamit számodra. - mutatta fel a zacsikat. - Szóval mi kérsz ? - néz rá türelmesen.
- Egy húsos szendvicset, majonézzel, salátával és oliva bogyóval, nem tudod mit legyen még ketchup is. - bólogatott lelkesen, mi pedig fintorogva hallgattuk rendelését. - Egy pohár narancslével.
- Desszertet is szeretnél ?
- Ha hoztál a kedvenc sütimből, akkor igen s mellé még Nutellát is kérek. - mosolyogott rá angyalian.
- Hogy vagy képes ilyen undorító ételt enni ? - néz rá fintorogva Mike.
- Kívánós vagyok, egész idő alatt ilyen voltam - vont vállat. - El is híztam rendesen, de remélem ez a terhesség után változni fog.
- Ne beszélj butaságokat, hiszen ragyogsz - legyintett Mike mosolyogva.
- Köszönöm, de nem kell hazudni.
- Tudom nem kellene felhoznom, de nem akarod elmondani Luke-nak, hogy születni fog egy kisfia? - kíváncsiskodik Calum.
- Nem, ezt soha nem fogja megtudni. - rázta meg a fejét. - Szakított velem, még a pontos okát sem tudom - harapott a szendvicsébe. - Az elején nehéz volt, de már teljesen jól vagyok. Egyáltalán nem zavar, hogy a gyerekem apa nélkül nő fel, sokan fogják majd szeretni.
Elég sokáig maradtuk, mindent tisztáztunk s örülök, hogy a többiek is megtudták. Bármennyire is szeretném elmondani Luke-nak nem tehetem, erre neki kell rájönnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése