09. Forró pillanatok

Sziasztok! 

Röstellem, hogy csak most kerül ki a rész, de nem volt időm kitenni, pedig jó pár rész előre van írva. 

Nagyon köszönöm a támogatásotokat, sokat jelent nekem. Remélem ez a rész is tetszeni fog. 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald 

Zora Winfield 

Megérkeztünk oda, ahol most kevésbé szeretnék lenni. Az út hátra levő részében igyekeztem azt mutatni semmi bajom sincs, de Ashton szavai bele égtek az agyamba. Egész jól éreztem magam a négy fiú társaságában, de egyenlőre a bandájuk többi tagját képtelen vagyok megismerni. A reptéren nagyon sok rajongó volt, természetesen mind a két fiú banda részére. Szorosan álltak körülöttem a biztonságiak, míg ők autogramokat osztottak. A srácok a saját házukba mentek, míg Calum ragaszkodott hozzá, hogy én az itteni közös házba velük lakjak míg itt vagyunk. Nem akartam ellenkezni, sőt időm sem volt. Most a szobámban vagyok, mint kiderült a cseles barátaim kialakítottak nekem egy saját szobát. Ámultam, mert teljesen az én ízlésem, biztosra veszem, hogy Luke rendeztette be. Mindent kipakoltam, hisz nem két napot fogunk itt eltölteni.

Az ágyon fekszem és ezernyi gondolat cikázik a fejemben, majd úgy gondolom egy kis élelmet kellene juttatnom a hasamba, mielőtt elalszom a fáradságtól. Lustán veszek magamra egy shortot, hogy ne csak egy atlétába járkáljak. Lassan vonszolom magam le a lépcsőn, míg a konyhához nem érek, ahonnan hangokat hallok. Megállok az ajtóban, bármennyire is nem szép dolog hallgatózni kezdek.
- Nem kellene Zo-nak is szólnunk ? - kérdezte csendesen Cal.
- Szerintem hagyjuk pihenni, biztosan alszik. - válaszolt a kérdésre Michael.
- Ti is tudjátok milyen, amikor itt van! Nem hagyhatjuk magára!  - jegyzi meg morogva Luke. Mi a fenéről folyik a vita ?
- Mi történik ilyenkor vele ? - hallom meg Harry hangját, amire szinte megdermedek.
- Ez egy nagyon hosszú történet. - sóhajt fel Ashton.
- Hát mi rá érünk. - el is képzeltem, ahogy ezt Liam mondja, miközben vállat von.
- Annyi legyen elég, hogy ide köti a múltja. - motyogta a szőkeségem.
- Igen, említette, hogy itt született. - szált be a beszélgetésbe Zayn.
Nem akarom tudni miről ment a vita, csak megakarom ezt szakítani. Össze kócolom egy kicsit a hajamat, mintha tényleg aludtam volna. Nem szeretném, ha ez a beszélgetésük tovább folytatódna. Közbe kell avatkoznom, amilyen gyorsan csak tudok, bár milyen ócska indokkal. Lassan lököm be az ajtót, mire minden szem rám szegeződik. Igyekszem az ujjaim segítségével helyre hozni a hajamat, hogy úgy tűnjön tényleg nekik volt igazuk.
- Miről beszélgettek ? - kíváncsiskodom, míg a hűtőhöz léptem.
- Semmi érdekesről. - feleli talán túl hamar Mike.
- Jól van, ti tudjátok! - emelem fel védekezés képen a kezemet, amiben a narancslé dobozát tartott. Egy poharat veszek elő, majd töltök magamnak. - Legközelebb vehetnétek banánosat is. - jegyzem meg, miközben bele iszom a poharamba. Mosolyogva rázzák a fejüket, miközben Ash magához húz és azt mondja : - Te és a szenvedélyed.
- Ne kezdjük arról a vitát, hogy nektek is vannak hasonlók. - mordultam fel. Soha nem szerettem, ha leszólják azokat amiket én szeretek. Tudom, nekik is vannak elég fura hajlamaik, ezért is vagyunk jó csapat.
- Mit szeretnél csinálni a nap hátra levő részében ? - pillant rám Calum.
- Nem tudom még nem gondolkodtam rajta. - vontam vállat. - A holnapi napomat azt hiszem már kitaláltam. - húztam gonosz mosolyra az ajkaimra.
- Kérlek ki ne mond! - könyörög Mike, nekem pedig muszáj fel nevetnem, ugyan is ismét elképzeltem őt abban a ruhában.
- De - de. - kacagok. - Holnapra megbeszélem Simon-nal, hogy legyen még egy szabad napotok, így velem jöhettek.
- Nem, ki van zárva! - tiltakoztak egyből.
- Léci, léci  menjünk golfozni. - ugrok eléjük bocsi szemekkel.
- Még is hogyan lehetne neked nemet mondani ? - teszik fel egyszerre a költői kérdést, mire én visítva ugrok a nyakukba.
- Köszönöm, nem fogjátok meg bánni!
- Ezt azért ne kiabáld el. - morogta Mike.
- Egyszer még te is megszereted ezt a sportot. - ütögetem vállon. - Oh, ti soha nem tudtok elszakadni tőlünk ? - fordulok az öt jó madárka felé, csípőre tett kézzel.
- Zora. - szól rám finoman Luke.
- Nos, mi csak azért jöttünk, hogy el hívjuk a fiúkat egy kis délutáni lógásra, majd vacsorára. - mosolyog rám Zayn. Valamiért nagyon nagy szerencséjük van, hogy ő szólalt meg és nem valaki más. Vele és Liammel kapcsolatban érzem azt, hogy igen is kialakult közöttünk egy kapcsolat, amit pozitív irányba indult és szeretném a jó úton tartani.
- Ömh... oké. - mosolyodtam el. - Menjetek csak fiúk. - pillantottam rájuk. - Nekem még úgy is dolgoznom kell, majd holnap együtt töltjük az időt. - mosolyogtam, bár ez inkább egy grimaszba torkolt. Sebesen szaladtam fel a lépcsőn anélkül, hogy meg vártam volna a válaszukat. Nem sértődtem meg, végül is szabad akaratuk van, csak talán jól eset volna, ha velem is foglalkoznak. Mérgesen, csalódottan dőltem be az ágyba, majd úgy gondoltam nem tétlenkedem tovább, hanem elmegyek lezuhanyozni.
A víz sikeresen kitisztította a fejemet. A hajamat egy ideig szárítottam, majd egy laza kontyba kötöttem össze, a sminkel pedig nem bajlódtam, hisz sehová nem készülők, ezt a ruházatom is igazolja, egy atléta trikó, bő pulcsival és egy rövid nadrág. Azon kezdtem gondolkodni csak, hogy a figyelmemet lekössem vajon melyik dalt kellene átdolgoznom. Mostanában eléggé megszállt az ihlet és fogalmam sincs, mikor is voltam ennyire jó a dalszöveg írásban. Sok szerelmes dalt írtam már, pedig alig rendelkezek tapasztalattal, a múltamból szerzem ezeket. Széppé akarom tenni az én bonyolult kis életemet. Bonyolult, tényleg ? Nem inkább szomorú és borús, mert az én életem ilyen. Karokat érzek meg a derekam körül, amik lassan fel is emelnek. Torkomból egy sikoly szakadt fel, majd nevetnem kellett, amikor is az ágyra dobott.
- Őrült vagy. - kacagtam és nyaka köré fontam a karjaimat.
- Hmm. - bújt el a nyakamban. - Szóval, őrült vagyok ? - hümmög.
- Nem is tudom meg mondani, hogy jó értelemben - e vagy nem. - húztam az agyát.
- Ajánlom gyorsan válasz egy kategóriát. - harapott a nyakamba.
- Utálom amikor ezt csinálod. - vettem gyorsabban a levegőt.
- Valóban ? - mosolygott rám.
- Ühüm. - bólogattam. - Hol vannak a többiek ? - kíváncsiskodok.
- Elmentek a fiúkkal.
- És te miért nem mentél velük ? - faggatom, bár szó sincs arról, hogy nem örülnék neki vagy ilyesmi.
- Mert úgy gondoltam szükséged van rám. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Szépen kihasználod, hogy csak ketten vagyunk. - forgattam ki a szavait.
- Meg lehet. - hagyta rám a dolgot.
- Mikor jönnek vissza ?
- Csak késő este. - motyogta bőrömbe.
- Addig mit szeretnél csinálni ? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- Lennének ötleteim. - mosolygott rám. Imádom őt és azt hiszem ezek a hetek tökéletesek lesznek arra, hogy kitaláljam mit is szeretnék ha vissza megyünk. Coleal már nem olyan a kapcsolatunk, folyton hátráltatni akar engem, míg Luke inkább segít. Azt is tudom, hogy Cole nem olyan jó a zenében, de akkor is támogatnia kellene. Gondolkodnék még ezen, de itt van a tökéletes pasi, aki egész másra tereli a figyelmemet!