08. Komponálás

Sziasztok! 

Már majdnem elfelejtettem kitenni, pedig reggel már egyszer szerettem volna. Sok a dolgom, főleg így az utóbbi időben, na mindegy is ezzel nem akarlak titeket terhelni. 

Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a blogomat és támogattok engem! 

Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, ez is rövidebb lett ezt sajnálom! 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Miután felszálltunk, mindenki szabadon mozoghatott a gépen. Paul és Simon elöl ültek és nagyon elmerültek egy beszélgetésben. A fiúk - közöttük Ash, Mike és Calum is - csatlakozott egy kisebb beszélgetésbe. Később persze Luke-nak is engedélyt adtam, hogy oda menjen. Nem kellett volna, de ő nem akart mozdulni mellőlem és mennyire lehet feltűnő, ha nem figyelünk oda és meglátnak minket ?! Nem akarok bajba kerülni - nem, mintha félnék - nem szeretném, ha bele szőnének egy csomó találgatást, semmi nincs közöttünk, vagyis van, de még én sem tudom mi. Néztem őket ahogy önfeledten nevetgéltek valami hülyeségen. Felmerült bennem az, hogy a bátyám nem is keres engem, hogy nem is érdeklem. Egyáltalán nem hasonlítok rá, nekem barna szemem van, szőke hajam, aminek csak a vége göndör, de soha nem hordom úgy, mindig szög egyenesnek kell lennie a hajamnak. Minden létező módon takarom a hasonlóságosak, nem hordok semmilyen színes lencsét a szemem természetes, míg a hajamról ez nem mondható el. Igaz természetes szőke vagyok, de egyik nyáron kíváncsiságból bebarnultam és nem tetszett. Túlságosan arra a családra emlékeztet ami eldobott magától. Bedugott egy árva házba, ahonnan pár nap múlva már örökbe is fogadtak. Ezt is csak onnan tudom, mert elmondták nekem. A zenéhez mindig is kötött valami, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a gimi után ezzel fogok foglalkozni. Egyáltalán nem érzem már magam rosszul attól, ha róluk kell beszélnem vagy akár csak rájuk gondolok. Kevés embernek beszélek az érzéseimnek, sőt erről csak Luke - nak szoktam beszélni. 

- Minden rendben ? - ül le velem szembe Liam. 

- Miért nem jössz oda hozzánk ? - ül le mellé Zayn. 

Bosszúsan fújtatok egyet, majd kifelé kezdek bámulni az ablakon, miközben a tollammal játszom. Azt gondoltam végre befejezem azt a dalt, amit a srácoknak készül pontosan nekik. 

- Kösz, de inkább kihagyom. - motyogom az orrom alatt, miközben a figyelmemet újra a papírnak szentelem. 

- Megosztanád velünk is, hogy mi bajod velünk ? - veszi ki a kezemben tartott jegyzetet Zayn. 

- Az ég adta világon semmi. Most pedig kérem vissza a jegyzeteimet. - tartottam feléjük a kezemet. 

- Beszélgessünk, a munka még meg vár. 

- Nos, ami azt illeti nem akarok beszélgetni, dolgozni akarok. 

- Jól érzitek magatokat ? - jelenik meg Simon. 

- Igen. - vágja rá a két fiú. 

- Winfield ? - fordul hozzám. 

- Tökéletesen. - forgatom meg szemeimet. - Amint vissza kaptam a jegyzeteket. - teszem hozzá csendesebben. 

- Örülök, hogy végre kezdesz megbarátkozni velük. - hagy ott minket, nem is tesz megjegyzést a második mondatomra. 

- Ja, barátkozni. - horkantam fel. 

- Szeretnénk ha a barátunk lennél és megismernél minket. - mondta csendesen Liam. 

- Nos, én tökéletes ismerlek benneteket. Tegyetek próbára. - ajánlom fel. 

- Első kérés  mi Louis imádata ? 

- Eleanor-on kívül a répa. 

- Harry-nek hány testvére van ? 

- Gemma, aki idősebb tőle és van egy ikertestvére, aki lány. - forgatom meg a szemeimet csak, hogy közömbösnek tűnjek. 

- Ezt meg honnan tudod ? 

- A fiúk mondták. - vonok vállat. 

- Tényleg szeretnénk megismerni téged. - sóhajtott fel Zayn. 

- Én inkább kihagynám. Nincs bajom veletek csak nehezen nyílok meg idegeneknek. - magyarázom, mert rájuk nincs miért haragudnom. Egy dolog, hogy a bátyámmal énekelnek egy bandába és egy másik, hogy én a barátjuk legyek. 

- Türelmesek leszünk. 

- Legyen, de vissza kaphatom ? - mutattok a Zayn kezében található jegyzettömbre. 

- She ' s been my queen since we were sixteen, We want the sam things, we dream the same dreams, alright, alright ...- olvassa Zayn a szöveget amin épp dolgozom. 

- Ez nagyon jó. - mormolja Liam. 

- Még nincs kész. - védekezek. - Még szeretnék rajta finomítani. - kapom ki a kezeik közül. 

- Kinek készül ? 

- Nektek. - sütöm le egy pillanat erejéig a szemhéjamat. - Még van mit javítanom, szóval magamra hagynátok ? 

- Nem. Szerintem tökéletes így is. - nyugtat meg Liam. 

- Énekeld el nekünk ? - kérnek meg. 

- Nem, jobb lesz amikor majd ti éneklitek. Most pedig befejezem a végét a dalnak. 

- Segíthetünk ?
Meglepően jól dolgoztam a két fiú társaságában, sokat nevettem ahogy hülyébbnél, hülyébb folytatást találtak ki a dalomnak. Mosolyt csaltak az arcomra ezért pedig hálás vagyok. Néha nagyon hangosan nevettünk, így a gépen tartózkodók figyelmét magunkra vontuk, de nem bántam. Néha találkozott a tekintetem Luke-val, mosolygott és láttam a szemében a boldogságot. Mikor lenyugodtunk, folytattuk a munkát igaz velem énekeltek még is én hoztam a szöveget. A dal elkészültével továbbra sem szerettek volna magamra hagyni, így jelentéktelen dolgokról kezdtünk csacsogni, majd valahogy mind a ketten az életükről kezdtek mesélni, hogy ne csak a pletyka lapok alapján ítéljem meg őket. Őszintén egy - két dolgon kívül nem tévedtem. Nekik nem sikerült rá venniük, hogy magamról meséljek, de nem is erőltették, aminek nagyon örültem. A jelentéktelen dolgok között sok általános ismerkedős kérdés hangzott el, kedvenc étel, ital, kinek milyen stílusú zene jön be. Meséltek a karrierjük kezdetéről és én itt kivételesen megnyíltam. Elmeséltem az én karrierem hogyan is kezdődött a fiúkkal, erről szívesen beszéltem. Nem mondanám, hogy félre ismertem őket, de nem szerettem volna megismerni őket. Nekik az életük Londonban van, míg az enyém nem, nekem olyan barátokra van szükségem akik mindig a közelemben lehetnek. A legféltettebb titkomat és ami hozzá tartozik azt talán majd idővel megtudják, de addig még nagyon sokat kell bizonyítaniuk.
- Mi ez a hatalmas jókedv ? - nyom egy puszit az arcomra, miután leült.
- Ismerkedünk. - vontam vállat, miközben hozzá bújtam.
- Minden elismerésem fiúk. - nevetett fel, mire mellkason csaptam. - Na ez nem volt szép. - csikiz meg.
- Akkor ne dicsérd őket, az egójuk már így is olyan nagy, mint a tiéd. - nyújtom rá a nyelvemet.
- Mennyire vagytok jóban ? - méregetett minket mosolyogva Liam. - Erről még nem meséltél nekünk. - folytatta.
- Jó sok mindent nem meséltem még el nektek például, hogy nem Ausztrália a szülő földem, pasim van, aki idősebb tőlem, hosszú a lista. - sóhajtottam fel, miközben ismét elhelyezkedtem. Lábaimat felhúztam, fejemet mellkasára fektettem. Hagytam, hogy átkaroljon, majd közelebb húzzon magához.
- Hol születtél ? - kapta el Zaynie a legérdekesebb fonalat.
- Angliában! - suttogtam. - Erről nem is szeretnék többet beszélni. - mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
- A kapcsolatunk Zorával csak baráti. - evez más vizekre Luke, amiért hálás vagyok. - Óvódások voltunk, amikor megismertük egymást. Szoros lett a barátságunk, később találkoztunk a fiúkkal.
- Úgy teszünk mintha ez el is hinnénk. - bólogattak.
- Igazat mondanak. - furakszik mellénk Ash. - Nincs közöttük semmi csak egy erős baráti kötelék!
Ez a mondat valamilyen módon, de szíven ütött és érzem, hogy nem csak engem. Nyugtatólag kezdte simogatni a hátamat, majd a csípőmet. Ezt nagyon jól tudta, hogy ettől képes vagyok megnyugodni. Egy valamit viszont nem tudott, nem a simogatás miatt nyugodtam meg, hanem azért mert a közelében voltam, érezhetem őt, élvezhettem az érintéseit.