07. Hirtelen utazás

Sziasztok! 

Hihetetlenül örülök, a héten új feliratkozókat köszönthetek köreinkben. Nagyon köszönöm a támogatásokat, jól esnek. 

Az oldalon a modulok között megtaláljátok a Facebook  csoportot, ahová bátra lépjetek is be! 

Remélem a rész tetszeni fog, tudom rövid, de igyekezni fogok hosszabb részeket írni. 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Betartotta az este tett ígéretét csak állt az ajtóban s engem vizslatott. Ebben a pillanatban nem tudtam eldönteni mi is történik az idő elrepül felettünk vagy éppenséggel megállt. Megállt s arra vár, hogy mi cselekedjünk. Makacs vagyok ezt mindenki tudhatja rólam aki ismer, ezért nem fogok én kezdeményezni. Míg rajtam a pizsamám van - ami történetesen az ő egyik pólója - addig ő csak egy bokszerben, ahogy mindig is aludni szokott. Minden egyes alkalommal imádok elveszni a teste látványában, de most parancsolnom kellett a szemeimnek, hogy ne méregessék oly feltűnően. Ismételten csődöt mondtam, amikor tökéletes ajakit benedvesítette, majd ajakit mosolyra húzta, én pedig ennyitől eltudtam olvadni. Ami az éjjel történt csodálatos volt, szeretném újra élni.
- Jó reggelt! - mosolygok rá, de mind ketten tudjuk ez hamis.
- Neked is. - biccent. - Minden rendben ? Fáradtnak tűnsz! - jegyzi meg.
- Igen persze, csak lejöttem egy kicsit dolgozni.
- Később is lesz még időd, most gyere és egyél velem meg a fiúkkal. - nyújtotta a karját. Én hülye fejjel pedig tiltakozás helyet elfogadtam. Szorosan magához húzott, megölelt. Kezeit szorosan derekam köré kulcsolta, míg hajamba csókolt. Éreztem, ahogy megfordulunk, az ajtónak ütköztem kezét nem vette le a derekamról, de a másikat az ajtónak támasztotta így egy kicsit hátrébb húzódott.
- Tudom, hogy megígértem neked és magamnak, de nem bírom ki. - bújt a nyakamba.
- Hiba volt, Luke. - sóhajtottam fel a jól eső érzéstől. - Hiba volt, hisz nekem ott a barátom. Ami közted és köztem van, nagyon erős barátság nem szeretném tönkre tenni. Félek, ha engedünk a vágynak, akkor azt később megbánjuk. Nagyon jó barátom vagy, nem akarlak elveszíteni.
- A tested nem épp így gondolja. - csókolgatja a nyakamat, amitől engem a hideg is kiráz, természetesen jó értelemben. - Kérlek, ne az eszeddel gondolkodj most, ne rá hallgass!
- Luke. - sóhajtottam vágyakozva.
- Mit szeretnél ? - fojtatja érzéki kínzásomat.
- Csókolj meg. - gondolkozás nélkül kérem s azt hiszem nem bánom. A csókja még jobban fokozza bennem a vágyat. Teljesen elfelejtem hol vagyunk, csak az számít, hogy vele lehetek. Kezei fenekemre vándorolnak, végig simít rajtuk aztán felemel. Könnyed mozdulattal ölelem át a derekát, hátamat megérzem ahogy az ajtónak csapódik. Kezeivel szorosan fogja a fenekemet, miközben ajkaink egymással játszanak. Egy távoli szigetre akarok menni, ahol senki nem láthatja meg mit is művelünk. Kikészít ez a pasi és ezt szerintem pontosan tudja!
- Luke, Zora gyertek fel végre! - kiálltja valahonnan Ashton. Szemeim kipattannak, majd elhúzódom tőle. Lélegzet vételemet próbálom csillapítani, ahogyan ő is. Fejét ismét nyakamba rejti, megborzongok meleg leheletétől.
- Fel kell mennünk. - nyögöm ki.
- Igen, persze. - ereszt a földre, ahogy megérzem magam alatt a talajt, csalódott leszek, de én magam sem tudom miért. - Ezt itt még nem fejeztük be! - jelenik meg az a cuki, irtó dögös, fél mosoly az arcán. Nevetve húzódom el tőle, majd az asztalról felveszem a kávémat s elindulok előtte a lépcsőn. Az őrületbe akarom kergetni, ahogy ő is megtette a szinte meztelen testével. Seggemre csap, mire megugrom egy kicsit, de már is nyugtató ölelésben vagyok. Hátam a mellkasának feszül, én pedig játszom jó néhány mocskos gondolattal. - Ugye tudod, hogy most teljesen megőrjítesz ? - suttogta a nyakamba.
- Igen, pont ezért csinálom. - fordulok meg, gyorsan nyomok egy puszit az arcára, majd felszaladok a maradék lépcsőn. Nevetnem kell, annyira élvezet kínozni. Leülök a többiekhez és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Luke is sikeresen fel ér, majd engem keres. Szúrós pillantásokkal illet, majd mosolyra húzza ajkait.
- Itt még nincs vége. - ül le pont velem szembe, mire én csak nevetni kezdek s kinyújtom a nyelvemet.
A fiúk nem kérdeznek semmit, csak hagynak minket a kis világunkban, mert tudják úgy sem mondanánk igazat. A fiúk nagy tiszteletben tartják a buborékot, ami körém és Luke köré formálódott. A reggeli nagyon jó hangulatban telt egészen addig, míg Michael nem közölte velem a rossz hírt, ma délután már indulnunk kell az esős Londonba. Simon hívta őket, hogy készüljenek, mert utazunk. Reggeli után össze szedtem magam, majd villám sebességgel hagytam el a fiúk házát. Nem akartam őket otthagyni, de muszáj volt elugranom apához a munkába, majd anyához is, hogy elköszönjek tőlük. Petert is kirángattam egy órájáról és hatalmas öleléssel köszöntem el tőle is. Mondtam neki, hogy sajnálom, de Carától nem tudok elköszönni. Haza felé tartottam és eléggé meglepődtem, amikor Cole kocsija a felhajtómon parkolt. Kiszálltam, majd táskámmal a kezembe indultam meg be. Köszöntem neki, majd egyből közöltem vele mi a helyzet, ez persze nem lepte meg őt, egy kicsit sem. Tudta, mert anyáék már elmondták neki. Franc! Én szerettem volna, szerettem volna, hogy tőlem tudja meg. Kitört, mint egy vulkán. Ordított és kiabált, hogy nem mehetek sehová. Sikeresen megvívtam vele egy csatát, de a padlóra küldött. Tudja mennyit jelent nekem a zene, de nem érdekli. Őt csak a tökéletes kis élete foglalja le. Hangos ajtó csapódására össze rezzentem, majd könnyeimmel küszködve sikerült össze pakolnom minden fontos dolgot. Két nagy bőröndöm lett tele, amit nem bánok, hisz még is csak nőből vagyok. Hangos duda szó jelezte, hogy itt van értem a kisbusz, amivel a reptérre megyünk. Bezártam magam után a házat, majd a sofőr már el is vette tőlem a csomagjaimat. Simon elől ült a sofőrrel együtt, míg hátul Ashton, Mike és Calum osztozott, középen ahogy kinyílt az ajtó Luke-ot láthattam meg. Lélegzet elállítóan festet, de ezt most nem mondhattam el neki. Beszálltam mellé, ő pedig eléggé feltűnően méregetett, mintha csak tudná történt valami. Nem bírtam tovább és a karjaiba vetettem magam. Szorosan ölelt magához, nem kérdezett semmit, amiért hálás is vagyok. Nyugtató szavakat, olykor mocskosabb dolgokat suttogott a fülembe. Hálás vagyok azért, hogy senki nem kérdezett semmit. Kibírtam sírás nélkül, így a rajongókon átverekedve magunkat sikerült eljutnunk a gépünkig. Megdermedtem, amikor megláttam azt az öt fiút akit a hátam közepére sem kívánok sem most, sem később. Várakoztak, de még is mire ?
- Mit keresnek ők itt ? - magam is meglepődtem a hangom milyen rekedt, de ezt betudtam az otthoni sírásnak.
- Velünk fognak repülni, mert az ő pilótájuk lebetegedett. - simít végig a hátamon Luke, akibe egész idő alatt kapaszkodtam.
- Óriási. - tettetek valami boldogság félét.
- Nem kell velük beszélned sem. - nyugtat meg. - Csak viseld el őket, kérlek. - nézet rám.
- Nem hiszem, hogy menni fog. - sétálunk oda hozzájuk. A fiúk férfias öleléssel köszönnek, amibe nekem nincs kedvem részt venni. Félre állok, majd megvárom amíg Lucas csatlakozik hozzám.
- Nézzétek el, Zora viselkedését, nincs jó kedvében. - hallottam meg Mike mentegetőző hangját.
- Ez nem is igaz. - motyogtam.
- De hogy nem édesem. - kuncogott a fülembe, majd a nyakamba csókolt.
- Óvatosabb is lehetnél.
- De nem leszek. - vágta rá.
A gépen mindenki elfoglalta a helyét, majd megkezdtük a felszállást, én pedig egyenesen a halálomba készülök felszállni és landolni.