16. Szemtől szembe

Sziasztok! 

Újabb résszel jelentkezem, ezentúl próbálok heti több résszel, de legalább egyel. 

Nagyon köszönöm a biztatást, s nem fogom abba hagyni. Előre láthatóan az első évad 30. fejezetes lesz, noha az is előfordulhat, hogy az egész blog annyi lesz. 

Nagyon remélem tetszeni fog a rész s nem haragszotok a hosszáért. 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald

 Zora Winfield 

Éveknek tűnik ahogy nézem őt még mindig az ajtóban állva, el sem híve azt amire most készülök. Luke bátorítóan szorítja meg derekamat és vezet el oda az asztalok között. Némán állunk egymás előtt immáron szemtől szembe, ami kettős érzéseket vált ki belőlem. Örülök, mert élőben még gyönyörűbb, mint képeken viszont vannak kétségeim is, mennyire lesz rá menős vagy mennyire akaratos. Nem akarok nagy léptekben haladni, csak is kicsikben ha már az igazi családról van szó. A könnyek amik szemeinkbe gyűltek elerednek, mint egy most kinyitott gát. Alaposan mérjük végig egymást, majd olyat tesz ami számomra kicsit még meglepő volt. Átölelt. Szorosan húzott magához ahogy én is őt és sírtunk immáron ketten. Kellemes tavaszi virág illata volt, otthon vagyok a parfümökben így egyből tudtam melyik is az. Nagyon jó az ízlése és nem csak az öltözködés terén. Megtörtem teljesen, szorítottam őt magamhoz és nem szeretném elengedni. Képtelen lennék ellökni magamtól, nem menne pedig még nem is ismerem. De ha őt a közelembe engedném, Harryt miért nem menne ? Annyira zavaros még minden és tudom az életem egy ideig még ilyen marad. London eddig csak zűrt okozott, a munkára még nem is volt időm. Neki kell állnom megírni és feldolgozni a dalokat, dalötleteket amiket néha a fiúktól kapok. Nem okozhatok nekik csalódást, saját magukkal kell foglalkozniuk és nem az én nyomorult életemmel. 

- El sem hiszem, hogy felhívtál most pedig itt vagy. - kacag a fülembe, még is érzem ahogy még mindig sír. 

- Hidd el én sem! - motyogom. Elhúzódom tőle, mert nekem ez az egész kezd sok lenni. Sóhajtva dőlök Luke mellkasának, aki lazán öleli át derekamat. - Remélem őt nem kell bemutatnom. - mutatok a hátam mögött álló fiúra. 

- Ugyan már, ki nem ismerhetné ? - legyint, majd helyet foglal ahogy mi is. - Örülök, hogy élőben láthatlak. A neten elég sok mindent megtudtam rólad és nagyon büszke vagyok rád, akár csak Harryre. 

- Én is megtudtam rólad pár dolgot hála Ashnek és a többieknek. - mosolyodok el halványan. 

- Hát igen, nem könnyű híres barátokkal. - sóhajt fel. - Mesélj egy kicsit magadról. 

- Huh a szokásos ismerkedős kérdésekre most ha még nem is tetted fel nem szeretnék válaszolni. Picit zavarban érzem magam és furán. - vallom be, mire egy meleg tenyér csúszik combomra, szorít rá. - Nem tudom még hová tenni az érzelmeimet és egyre csak bonyolódik az életem jelenleg. Nem tudom mennyire bízhatnék abban, hogy holnap nem támad le senki azzal miért is titkoltam el ezt az egészet. - sóhajtok fel aggódóan. - Kedves lánynak tűnsz és biztos az is vagy, hisz Ash csupa jókat mesél nekem rólad. - kuncogok. - Igazából be sem áll a szája, de nem ez most a legfontosabb. 

- Erről még majd mesélned kell, de most rólad akarok hallani. Megszeretnélek ismerni, senkinek nem beszélnék erről mert szeretnék veled kapcsolatot kialakítani. Örülök, hogy már most elmondtad miken jár az agyad. 

- Agy neki egy kis időt még Gem. - szól közbe az egyetlen egy férfi tag. - Összezavarodott és ezt most még én sem tudom neki megkönnyíteni. - sóhajt fel fájdalmasan, apró mosollyal arcán. - Azzal segíthetünk, ha támogatjuk. Végül is sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön el. 

- Ez izgin hangzik! - bólint. - Szóval mi van közted és a húgom között ? - húzza fel a szemöldökét. 

- Gemma! - morogtam. - Nem tudom mennyire bízhatok benned, de ezt akár le is tesztelhetem. - gondolkodtam el hangosan, ajkaimon kis mosollyal. 

- Biztos ezt szeretnéd már most ? - suttogja fülembe, lehelete csikiz aminek hangot is adok. Bólintok miszerint igen, valahol el kell kezdenem vele az ismerkedést. 

- Együtt vagyunk, de ez bonyolult. 

- Ezen mi a bonyolult ? - ráncolja homlokát. - Látszik rajtatok, hogyan is néztek a másikra. - mutat ránk. 

- Ennyire nyilván való ? - esek kétségbe. 

- Azért annyira nem, hogy mindenkinek feltűnjön ráadásul számtalanszor szerepeltetek már együtt újságban. - nyugtat meg azonnal. - De akkor miért is bonyolult ? 

- Mert nekem hivatalosan más a barátom. - pillantok szemeibe, amik a mondatom hallatára kikerekednek szája pedig elnyílik.  - Szóltam, hogy bonyolult. - pillantottam el róla. - Cole a mostoha bátyám, aki annyi idős mint Louis vele járok már két éve. Tizenkilenc évesen jöttem össze vele, az első év még jó volt aztán minden megváltozott. Kifordult önmagából, de még együtt vagyunk, de már nem sokáig. Nem tudok és nem is leszek olyan aki szeretőt tart, még ha ez most így is van. A srácok ők néha sejtik, hogy több van közöttünk mert amióta csak ismernek tudják milyen szoros a gyerekkori barátságunk. Szóval Cole mostanában elég csúnyán bánt velem, olyanokat mondott amik nem igazak. Nem érti meg a munkámat, egyre jobban féltékeny minden egyes rezdülésre. Úgy gondolom ez a távolság jót fog nekünk tenni és hát a részemről jót is tett. Ezen kívül most itt van Harry akivel ma már össze vesztem és szinte mindennap ordítok az egyik banda taggal. Ő nem tudott rólam én viszont mindig nyomon követtem és bizonygattam magamnak, hogy én is vagyok olyan jó. Igaz én nem énekelek, de van nevem a zene iparban és ez jó érzés. Ma miatta volt egy düh rohamon, nem volt könnyű megmagyarázni nekik. Meglátta pontosabban megtalálta az ultra hang képet, amit Anne adott még nekem régebben. Zayn az aki tudja ki is vagyok valójában a többieket elkerülöm és keveset beszélgetek velük. - hadarom. 

- Ha jól értem Lukeot szereted, van egy idegesítő barátod akivel együtt nőttél fel, majdnem lebuktál Harry előtt és egyedül Zaynben bízol meg ? 

- Igen rövidebben, igen. - bólintottam. 

- Először is én mindenben támogatni foglak, mert komolyan érdekel az életed. Másodszor elintézzük ezt a Cole gyereket. Harmadszor nyiss mindenki felé nagyon jó arcok. Megértem ha még nem akarod közöli Harryvel ki is vagy valójában. 

- Épp ez az, nem sok kell és kideríti neki egy magánynyomozó. - vágtam közbe. 

- Elintézem, ne aggódj ez miatt. Kettőtöknek pedig nagyon örülök. - fogja meg az asztalon pihenő kezemet. Mély sóhaj után iszom bele teámba, amit közben rendeltünk. Nem erre számítottam, némaságra és kínos csendekre. Jól elbeszélgettünk nevettünk és én is megismerhettem őt. Annyira szeret beszélni, egy vidám lány. A vidámsága pedig rám is rám ragadt. Tanácsokkal látott el, megígértette ha szükség van rá hívom, sokat találkozunk, együtt megyünk vásárolni és így tovább. Egy egész napom rá ment,  a reggeli düh rohamom után és nem tudtam megbánni. Egész haza felé vezető úton szüntelenül mosolyogtam és beszélgettem életem szerelmével. Igazából ez lehet elhamarkodott kijelentés, de így érzem. Igyekeztünk nagyon halkan bejutni a házba, ahonnan alig szűrődtek ki fények. A nappaliban levő fényből egyből tudtam tévét néznek. Halkan bújtunk ki cipőinkből és kézen fogva indultunk feléjük. 

- Sziasztok! - köszönök nekik. 

- Hello! - harsogják kórusba, ami kissé ijesztő. 

- Merre jártatok ? - néz ránk Mike. - Egész nap nem láttunk benneteket. 

- Mondtam már dolgunk volt. - szorít derekamon egy kicsit. 

- Persze. - horkant fel Harry. - Nem épp kettecskén romantikáztatok ? - hangjából a gúnyt véltem felfedezni és nem tudom miért. 

- Barátság napot töltöttünk együtt. - vágok vissza. - Elfáradtam ahhoz, hogy ismét elboruljon az agyam. Azt sem értem, miért vagytok még itt ? - csattanok fel. - Nem kellene dalokat írnotok vagy esetleg stúdiózni, fotózásra , interjút adni ? 

- Szabad napunk van egészen addig míg nem kapjuk meg tőled a dalunkat. 

- Rendben, holnap reggelre megkapjátok. - sóhajtok. 

- Jobb lesz, ha mi most fel megyünk. - fordít az emelet felé. - Jobb nekünk oda fent, mielőtt még  egyszer ki akarna nyírni valakit a nap folyamán. 

Soha nem éreztem ilyen nehéznek a testem még is szorosan bújtam a szeretet fiúmhoz.Annak ellenére milyen hamar beestünk a szobám ajtaján csak hajnalban tudtunk lenyugodni. Közös zuhanyzás, beszélgetések és csók csaták közepette feküdtünk az ágyamban. Nem gondoltam volna, hogy Gemma ilyen nagy hatással tud lenni az emberekre és alig várom az újabb találkozót. Megbízom benne, semmit nem erőltet amit én ne szeretnék. A legközelebbi alkalomra viszont tartogatok neki egy meglepetést.