20. Mini golf

Sziasztok! 

Ismét résszel jelentkezem, remélem tetszeni fog! 

Köszönöm a támogatásokat, nagyon jól esnek! 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald 

Zora Winfield

Bármennyire is meglepő, lenyűgöztek a gyorsaságukkal. Kevés hibával és kevés puskával, szinte már majdnem hibátlan dalt adtak elő. Fogalmam sincs hogyan is sikerült nekik, kevesebb, mint öt óra alatt így megtanulni, de össze hozták. A próbájuk többségére figyeltem s mint zenei tanácsadó néhány helyen közbe szóltam, miszerint én azt a részt máshogy képzeltem el. Paul és Simon is a legtöbb esetben velem értett egyet.
Mike és Calum a két kocka telefonjukat bújták vagy ha nem a sarokban kuporodva dumáltak, zenéltek. Luke pedig velem nyúlt el a kanapén, így izmos mellkasát kispárnának tudtam használni. Szokásához híven a hajammal játszott, míg néha észre vétlenül végig simított úgy a hátamon, ahogy csak egy szerelmes fiú teheti. Pilláimat lehunyva élveztem érintéseit, hallgattam a tesómék próbáját. továbbá Paulékat, akik néha kioktatták őket a viselkedésről. Megnyugtató volt egy kis pihenés, hisz az éjjel nem aludtam valami sokat. Gondolataim túlságosan a múltba vittek vissza. Átgondoltam az egész életem s érdekes felfedezésekre tettem szert. Nagyon sok olyan dolog van, amit másképp csinálhattam volna az eddigi életemben. Mérlegelve viszont a legjobb dolgok is megtörténtek velem, ami jelen pillanatban is történik.
- Héj csajszi! - hallom meg közvetlenül mellőlem Zayn hangját. - Annyira nem vagyunk rosszak, hogy aludj rajtunk. - játssza meg a sértődöttet.
- Zora fáradt. - adja tudtukra Luke. - Nem volt egy jó éjszakája. - simított végig a hajamon.
- Ezt még is honnan tudod ? - szegezte neki a kérdést Harry.
- Zora utál korán fel kelni, ha pedig még is akkor az azért van, mert valami aggasztja vagy bántja őt. - válaszol Calum.
- Természetesen kivétel amikor korán kell délelőtt megjelennünk egy műsorba, mindig ő ébreszt fel minket, különben nem érnénk oda. - kotyog közbe Mike. - Mind tudjuk milyen Zora, a mai nap nem az övé.
- Ti nem ismeritek úgy, mint mi. - hallom meg barátom, az elveszett tag hangját. - Ismerjük az összes kis hülye mozdulatát, arc mimikáját a mai pedig azt árulja el, hogy alig aludt valamit az éjjel. Soha nem alszik munka közben, sőt még otthon is dolgozni szokott. - hallom a matatást, majd ahogy szét osztja a poharakat. Egy ismerős, de még is idegen kéz simít végig a karomon, nyom puszit az arcomra és már el is tűnik. A szavaik jól estek, még a kávé illata sem tudod rá venni arra, hogy kinyissam a szememet. A folyamatos simogatás amit Luke keze nyújtott megnyugtatott és vissza repített az álmok világába.
Órákkal később kisebb matatásra leszek figyelmes. Az illat ismerős, Luke és az én illatom lengi be a teret, szóval ez csak is a szobánk lehet. Elaludhattam, de vajon meddig is ? Vajon a fiúk mennyire mérgesek rám, amiért munka közben szunyókáltam ? Zayn! Zaynnek vásárlást ígértem a próbák után. Lassan nyitom fel pilláimat s megtalálom Gemmát, ahogy a szekrényemben kutat. Mi a fenét keres ? Az órára pillantva tisztázódik benne, hogy olyan este hét körül jár az idő, ami azt jelenti nem fogok aludni az éjjel, ismét.
- Mi a fenét keresel a ruháim között nővérkém ? - kérdek rá kissé ingerülten, hisz melyik ember szereti, ha a ruhái között turkálnak ? Ijedten fordul hátra, majd egy pillanat után megnyugodva mosolyt villant.
- Szeretnék kölcsön kérni tőled egy felsőt, mert az enyémen ott tátong egy hatalmas kávé folt. - mutat a melleire, ahol bizony tényleg ott volt egy ronda folt. - Luke mondta, hogy te biztos nem bánnád és ha zavar akkor kölcsön veszek egyet Harrytől, hisz még itt laknak. - piszkálja az ujjait.
- Gem, semmi baj. - sóhajtok fel. - Keress inkább ezekben a fiókokban. - mutattok a kisebbik komódra.
- Köszönöm. - azonnal talál is egy számára megfelelőt, az egyik kedvenc felsőmet, ami mosolyt csal az arcomra. - Zora, mindent köszönök. - mosolyog rám.
- Nem tettem semmit. - értetlenkedett.
- De nagyon is sokat segítettél  a beszélgetések, a biztatások és a kávézós húzás. Ashton végre elhívott egy randira, legalább is a szavakat ezúttal máshogy használta, mint szokta. - pirult el halványan.
- Nos, akkor nagyon szívesen! - mosolyodtam el. - Mond csak mi történt, mert addig vagyok képben, hogy a tesónk próbál aztán semmi ?
- Elaludtál. - von vállat, miközben a feltúrt szekrényemben pakol el. - A fiúk úgy gondolták, jobb nem felébreszteni téged. Luke szerint nem aludtál sokat az éjjel, minden rendben ?
- Eszembe jutott anya, amikor közölték nem az igazi szüleim. - túrtam a hajamba. - Azokra a napokra tisztán emlékszem, attól rettegtem elszakítanak a családomtól. - fájó emlék még is sikerült egy szomorú, fancsali mosolyt villantanom. - Furcsa, mert már akkor is egy nagyon erős kapcsolatomhoz ragaszkodtam, még pedig Lukehoz.
- Zora! - ült mellém az ágyra s azonnal szoros ölelésébe húzott. - Annyira szeretnék neked segíteni.
- Nem tudnál. - húzódtam el. - A történteken már nem lehet változtatni csak elfelejteni s mélyen hallgatni róluk.
- Jaj, nem fogunk itt ülni és sírni. - simított végig a karomon. - Most szépen lemegyek s ha készen állsz utánam jössz.
- Rendben. - bólintottam. A fürdőben kicsit rendbe szedtem magam, hogy még se nézzek úgy ki, mint egy madár ijesztő, majd a földszintre igyekeztem. A nappaliba be pillantva megláttam Ashton és Gemmát, ahogy boldog mosollyal az arcukon beszélgetnek, nos elég közel egymáshoz. Hangok jöttek még a konyhából is, így mindenképp arra vettem az irányt.
- Felébredt a mi kis csipke rózsikánk. - vett észre elsőnek Michael, aminek elég szép hangot is adott.
- Hmm... igen. - adtam egy értelmetlen választ. - Már csak az a kérdés ki marad fent velem éjjel, mert aludni nem fogok tudni ? - pillantok körbe a csekély számú kis tömegen.
- Készítek egy nyugtató teát és fogsz tudni aludni. - nyugtat meg Luke.
- Köszönöm. - nyomok puszit az arcára. - Zayn, - szólítom meg a fiút. - Sajnálom, hogy a vásárlást át aludtam, de bepótolhatnánk valamikor. - sajnálkozok. Tényleg jó lett volna egyet Zaynnel ökörködni, megtudni milyen helyekre is szokott járni.
- Nincs gáz! - legyint. - Szavadon foglak, jól vigyázz! - figyelmeztet, azzal a tipikus rossz fiús mosolyával.
- A többiek hol vannak ? - érdeklődök a hiányzó tagok után.
- A nasik! - kiálltja el magát Mike. Kikap pár zacskó chipset a szekrényből s már rohan is az emeletre.
- Ebbe meg mi ütött ? - mutattok utána.
-  Semmi édesem, hisz mindig ilyen. - veti át karját Luke a vállamon s magához ölel. - Az elveszettek akik után érdeklődsz a játékteremben vannak.
- Ki gondolná, hogy nincs is jobb elfoglaltságuk. - forgattam meg a szemeimet. - Nagyon haragszanak, amiért kidőltem ?
- Tudod, hogy nem olyanok. - csókol a nyakamba. - Megértették. - nyugtat. - Most viszont öltözz, van egy meglepetésünk. - noszogat az emeletre.
- Még is milyen meglepetés ? - fordultam vele szembe.
- Nyuszifül, ha elmondom nem lenne az. - nyom egy puszit az orromra, mire nekem kuncogni támad kedvem.
- Édesek vagytok meg minden, de ne előttem. - halljuk meg Zayn nyafogó hangját. - Sietnünk kell, szóval ezt hagyjátok későbbre. - teszi még hozzá finoman. Gyorsan a szobánkba szaladtam, ahol egy hosszú farmerbe bújtattam lábaimat, míg valami laza, de még is elegánsabb felsőt választottam, hisz még a ruhámat illetően sem adtak támpontot nekem. Hajamat még egyszer átfésültem s egy egyszerű kontyba kötöttem, minimális sminkkel takartam az alvásom nyomait, az egyik tornacipőmet választottam lábbelinek, mert abban biztos nem fagy le a lábam. Telefonomat épp a zsebembe csúsztattam amikor is arról jelzett, hogy üzenetem érkezett. Azonnal megnyitottam, amiben egy kép rejlett Peretről és Cararól, egyetlen egy kis szóval " Köszönöm". Válaszoltam is neki, miszerint nagyon szívesen segítettem, hisz a boldogsága számomra öröm. Az előszobában már mindenki indulásra várt és a mindenkit szó szerint értettem.
- Mind megyünk ? - ráncoltam a homlokom és Lukera néztem.
- Igen. - bólintott. - Indulás. - kiálltja el magát. Sorra indulnak ki és szállnak be egy autóba, így mi egy másikba szállunk. Elől Ash és Gemm utazik, míg mi többiek hátul.
- Elárulnátok még is hová megyünk ? - kezdek faggatózni. - Legalább olyan amit én is szeretek csinálni ? - ennél a kérdésemnél pedig mind elmosolyodnak.
- Hamarosan oda érünk. - nyugtat meg Ashton a sofőrünk.
- Most bekötjük a szemedet. - vesz elő egy kendőt Luke. - Nyugi, hamarosan le is veheted. - nyugtat meg, mire csak bólintok. Vakságban vagyok, de nem hazudott, tényleg nem kellett sokáig így maradnom. Az út további része nagyon jól telt, nevettünk, beszélgettünk. Luke szólt, hogy maradjak a helyemen s mindjárt segít kiszállni. Hamarosan megérzem kézfejemen az ő meleg tenyerét, s derekamon a másik kezét, ahogy segít kiszállni majd vezetni kezd. Megtorpan vele együtt én is, majd lassan a kendőt leveszi a szememről. A fény kicsit zavarja a szemem, de két pislogás után kitisztul a kép s rájövök hol vagyunk.
- Mivel a múltkor elmaradt a golfozás, úgy gondoltuk most jó lenne pótolni. - von vállat Calum.
- Persze nem az igazival, mert köztudott, hogy elég viccesen nézek ki azokban a ruhákban. - kotyog közbe Mike, mire én elnevetem magam.
- Köszönöm srácok. - ölelem meg sorban őket, s nyomok puszit az arcukra. - De nem úgy volt, hogy én teljesítem a ti kéréseteket ? - húzódom hátrébb, mert idők közben csoportos ölelésbe kerültünk.
- De, igen. - válaszol Ashton. - Ne aggódj lesznek akik behajtják ezt, de én például lemondok róla. - mosolyog rám.
- Köszönöm. - mosolyogtam rájuk. - Mit ácsorgunk még itt ? Irány játszani. - kiálltok fel. Az este még nagyon hosszú s tudom reggel nagyon fáradtak leszünk, de nagyon szeretnék egy kicsit kikapcsolni, elfelejteni a gondokat anélkül, hogy ne lennék részeg. A fiúk mindig lehetővé teszik a számomra, hogy minimális alkoholt fogyasszak, úgy vigyáznak rám, mintha a testvérük lennék.