27. A múltam, jelenem

Sziasztok!
nem terveztem ilyen hamar hozni a következő részt, de jó estém volt, így gondoltam megleplek vele titeket. Szomorú vagyok, mert az előző rész ezek szerint nem nyerte el annyira a tetszéseteket, ebből legalább tanultam valamit.

Köszönöm a támogatást, nagyon örülök a vissza jelzéseknek, amiket kapok.

Remélem tetszeni fog, ezek után pedig hagyjatok valami nyomot. 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Simon haza felé menet hívott, hogy közöljön egy számára s számomra is nagyon fontos, lehetőleg boldog hírt, miszerint a héten még fel vesszük a velem tervezett dalt. Először nagyon meglepődtem, hogy ilyen gyorsan el tudta intézni, de hát ő maga Simon, szóval miért is ne tudta volna ? Hevesen tiltakoztam miszerint nem vagyok még eléggé felkészülve erre, de szerinte már évek óta kész vagyok erre a lépésre csak, most kicsit megijedtem. Végül megállapodtunk abban, hogy holnap a stúdióban próbálunk, s a napokban a videó is elkészül illetve a dal felvétel, hosszú lesz, de egy pillanatra elgondolkodva, én pont ezt szeretném véget vetni ennek az egésznek, szégyenbe hozni az anyámat, elárulni a bátyámnak az igazat a dal pedig pont erről szól. A dal pont a mostani életemre írtam át, a napokban, így minden tökéletesen fog benne passzolni. Azt szeretném, ha Harry részt venne Gemmával a forgatáson, szeretném, ha élőben tőlem hallanák először ezt a dalt és nem a netről vagy a tévéből kellene értesülnie egyes feleknek, hogy én vagyok az elveszett testvér, akit annyira keresnek. Szerény véleményem szerint örülök, hogy az anyám, még nem kereset amióta itt vagyok, azóta a beszélgetés óta nem. Csalódott is vagyok, mert ez számomra olyan, mintha tényleg nem érdekelném, igaz én mondtam, hogy ne keressen, ahogy a testvéreim se, de azóta változott pár dolog. Gemmával mondhatni már igazi testvéri kapcsolatot alakítottunk ki, Harryről ez még nem mondható el, de már megtűröm őket is a házban, nem kiabálok vele, velük olyan sokat. Zayn és Louis is tudomást szereztek a titkomról és eddig még mind ketten tartották a szájukat vagyis Zayn biztos, de Louis ő már más. A bátyám legjobb barátja, még csak reggel óta tud róla, ha pedig egyszer elkotyogja, akkor a bátyám nem fog engedni a hülye kifogásokból tudni akarja majd. A hosszúra nyúlt séta igazán jót tett a gondolataimnak, letudtam higgadni és átértékelni a mai viselkedésemet. Feldobódtam a daltól s azt hiszem ma még beszélnem kell Lukeval is. Azért van még olyan, amiről nem mondtam le, mert egyszerűen képtelen vagyok, az pedig a bosszú az édesanyám felé. Smstem Chadnek, hogy holnap egy kicsivel korábban menjen be a stúdióba, ott pedig mindent el fogok mondani neki. 

Kulcsommal bajlódtam, hogy az ajtó végre engedelmesen beengedjen, ami másodpercek múlva sikerült is. Azonnal megszabadultam a kabátomtól, a cipőimtől majd táskámmal a kezembe indultam meg a lépcső felé, de a nappali előtt elhaladva kénytelen voltam megállni. Egy csapat fiú várt rám, amikor is rám emelték a tekintetüket a legtöbben félelmet láttam. 

- Sziasztok! - köszönök mosolyogva, hisz amiket a stúdióban mondtam csak is idegességből és azért, hogy észhez térítsem őket. 

- Zora! - pattan fel Mike és már előttem is van. - Ugye nem hagyod itt a bandát, ha kell térden állva könyörgök, csak ne hagy itt minket. - könyörgött. 

- Térden állva ? - vontam fel a szemöldökömet. - Láthatnám. 

- Kérlek szükségünk van rád, te vagy a naptárunk, a dalszöveg írónk, a banda ötödik tagja s nem mellesleg Luke barátnője, nekünk pedig a legjobb barátunk vagy. - kezeit össze téve, kiskutya szemeket meresztet rám, alsó ajkamba haraptam ezzel vissza tartva nevető rohamomat. 

- Könyörgés nélkül is maradtam volna. - vontam vállat. - Ez azért még is csak vicces volt. - indultam meg az emeletre. 

- Ezért még számolni fogok veled, szőke! - kiállt utánam Mike. 

- Egész nyugodtan, ismersz nem  én fogok rosszul járni. - kiálltok vissza. A szobában olyan hiányérzetem támad, ami eddig is megvolt, de most fel erősödött. A táskámból minden lényegeset kipakolok, kezemben a mobilommal indulok le a földszintre, ott is a konyhába, hogy harapjak valamit. Szeretnék még a dalon dolgozni, a stúdió előtt azt pedig csak most tehetem meg vagy csak ezzel akarom húzni az időt, hogy beszéljek Lukeval. 

- Zora, lenne itt valami amiről beszélnünk kellene. - állít meg a nővérem.

- Miről lenne szó ? - kérdezek vissza kedvesen. - Éhes vagyok, nem ér rá utána ? - mutatok a konyhára. 

- Harry és Niall mindenkinek hozz vacsorát, hamarosan itthon kell legyenek, ezt a beszélgetést pedig még előttük kell megejtenünk. - válaszol azonnal Gem. 

- Miről van szó, kezdesz nagyon megijeszteni ? - nézek rá, mert arca egyre fehérebb, szemeiben pedig kétségbe esés csillan meg. 

- Tudom, hogy Harry húga vagy. - néz rám Liam. Azt hiszem most már én is fehérebb vagyok, mint kellene, pedig nekem a nap miatt már eleve jó színem van. 

- Ez még is hogyan történt ? - túrok a hajamba. 

- Miután elrohantál a stúdióból, véletlenül hallottam amikor a többiek rólad beszéltek. - válaszol csendesen. - Nem értek egyet a döntéseddel, de el sem foglak árulni, e felől ne legyen kétséged. - nyugtat meg. 

- Nos, azt hiszem nem sokáig húzhatom már az igazat, mert csak egyre jobban bele rángatnék mindenkit. - haraptam alsó ajkamba. - Ígérem már csak pár napot kérek és nem kell falaznotok nekem, illetve ahogy már Louisnak is mondtam reggel, senkit nem rángatok bele a hazugságaim kiderülésénél, elég lesz, ha egyedül velem ordít majd, engem utál meg. Nem szeretném, hogy a barátságotok is rá menjen. 

- Ezt te sem gondolhatod komolyan. - szólal meg egyszerre mindenki. 

- De nagyon is komolyan gondolom. - bólintottam határozottan. - Szóval most már rángassátok haza a bátyámat meg a szőke barátunkat és együnk végre. - kértem meg őket. - Oh, holnap korábban megyek be a stúdióba, de találkozunk a megszokott időben, hogy folytassuk a felvételeket veletek. - tájékoztattam még őket. 

- Miért ? - bukott ki a kérdés Ashtonból. - Miről volt szó ma Simon és közted, nagyon titokzatosak voltatok ? 

- Rá szeretne beszélni az éneklésre, legalább egy dal erejéig. - sóhajtottam fel. - Tudom, ha felteszi az internetre akkor egy dalnál nincs megállás, én pedig nem szeretném a bátyám utáni második lenni, nem akarok versengeni sem vele, habár köztudottan jobb vagyok dal írásban, ő pedig az éneklésben ez így van jól.  Nem állnék készen közönség előtt játszani, jó nekem a dalok írása is, mert én ebben vagyok jó. - magyaráztam. 

- Ez butaság. - vágta rá azonnal Louis. - Hallottunk már énekelni és ugyan olyan jó hangod van, mint Harrynek. Semmi féle versengés nem alakulhatna ki köztettek, mert Harry mindenben hagyna nyerni, ezzel pedig most lehet nem segítek, de figyelj. - sóhajt fel. - Téged, mint a húgát többre fog becsülni annál, amivel mind ketten szerettek foglalkozni, az pedig a zene. Gondolj csak bele van bennetek valami közös, ami nagyon is jó, már van amin el tudjatok indulni a megismerkedésben. Hidd el, a kezdeti nehézségek ellenére megállnád a helyed az iparban, mind támogatnánk benne, ott lennénk neked. - nyugtat meg. - Az a kérdés te késznek érzed e magad ebbe a világba bele csöppenni, kilépni a konfortzónádból ? - nézz mélyen szemeimbe, amiben már ott rejtőzik a válasz. 

- Ezen még gondolkodnom kell. - suttogtam. Ez volt a végszava a vacsoránknak is. Miután mindenki köszönt Niallnek és a bátyámnak, kezet mostunk, terítés nélkül a kanapén kezdtünk el enni a műanyag tároló dobozokból. Szerencsére nekem kínait hoztak, amit imádok. Megtudtam, hogy Liam volt az aki mindenkinek máshonnan rendelt kaját, aztán azt is meg kellett hallgatnom, hogy taxizták át a fél várost. Louis poénjai megnevetettek s bevallom egy ilyen nap után kellett ez nekem. Az otthon érzése, amikor is a szeretteimmel, a barátaimmal körülvéve eltöltök egy estét. Indítunk egy filmet, amivel egyben egy játék is indul - hála Louisnak, aki az egészet kitalálta - egész vicces paródiák születtek, a film alapján. Késő este kezdünk neki takarítani - én és Luke, a többiek már elvonultak egy ideje a saját szobáikba - a sok szemetet kidobjuk, kikapcsoljuk a tévét, leoltjuk a villanyokat s aludni indulunk, ezt mind úgy, hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz. 

- Luke. - szólítom meg amikor a lépcső felénél jár, a mai listámon van a kibékülésünk is, nem halaszthatom holnapig, azt már nem! Megfordul s kíváncsi tekintettel néz rám, várva mit is fogok mondani. - Sajnálom, ami történt. - ez már egy igazi nagy lépés Zora, csak így tovább! - Sajnálom, amiért elfogadtam a vacsora meghívást, a gyűrűt, amit már egyáltalán nem is kellett volna, akár csak egy éjszakáig is hordanom. Szakítottam vele, már akkor kellett volna, de nem tettem meg. Elmentem hozzá, megcsalt s szerintem nem ez volt az első. Továbbá azt is sajnálom, ahogy kiderült a többiek előtt a kapcsolatunk, a magánéletünk. - folyt le az első könnycsepp az arcomon. - Nem akarom, hogy haragudj rám, én rád nem haragszom. - ráztam meg a fejem. - Én csak abban reménykedem minden olyan lesz, mint volt. - megindul felém a lépcsőn, pontosan előttem áll meg. 

- Soha nem haragudtam rád, csupán fájt, hogy Cole maga mellé akarja láncolni azt akit mindennél jobban szeretek. - fogta kezei közé arcomat. - Nem kellett volna így kiborulnom, nekem kell bocsánatot kérnem. - törli le hüvelykujjai segítségével könnyeimet. 

- Mindennek én vagyok az oka, ahogy mindig is. - ráztam meg a fejem. 

- Ezt együtt rontottuk el, de helyre hozzuk oké ? - néz mélyen szemembe, mire ajkaim közül egy remegő sóhaj szakad föl. Homlokon csókol, puszikkal hinti be arcom minden szegletét, lecsókolja a ki buggyanó könnyeimet, majd végre két nap után ajkaink ismét találkoznak. Kezeit derekamra helyezi s közel húz magához,  kezeim hajában vesznek el, lábaimat dereka köré kulcsolom s így haladunk fel a lépcsőn egészen a szobámig. Szeretem őt, ő is szeret engem s ennél több nem is kell, hogy érdekeljen vele kapcsolatban. Pontosan ránk illik a dalom címe " A múltam, jelenem " ami hamarosan már nap világot is fog látni. Reménykedhetek abban, hogy Luke és köztem ez tényleg valódi, elfelejtjük a vitát s mindent ott folytatunk ahol abba hagytuk, szerelmesen. A világ legjobb dolga ismét az ő karjaiban elaludni, aki még álmában is szorosan a karjaiban tud tartani, mert szeret!