28. És 3, 2, 1

Sziasztok!
Boldog mosollyal az arcomon néztem a gépet az előző résznél, hiszen egy fél éjszaka alatt többen tekintették meg, mint a előző részt. nagyon örülök, hogy véleményeket is olvashattam, hisz az előző részben ebben nem volt részem. 

Sokat jelent nekem a támogatásotok s a véleményetek is, amit nagyon köszönök! 

Remélem tetszeni fog! 

Jó Olvasást! 

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

A telefonom hangos jelzésére tértem magamhoz korán reggel, ami épp ezért jelez, miszerint fel kellene kelnem, amit most nem szívesen teszek meg, hiszen végre Luke mellett aludhattam s szeretnék még vele lustálkodni. A telefont leállítottam mielőtt még ő is felébredt volna, óvatosan kibontakoztam mellőle felkaptam a földre dobot pólóját s az aznapi ruhámmal vonultam a fürdőszobába. Gyors zuhany után, az előre kiválasztott ruháimat kapkodtam magamra. Semmi extrát nem terveztem csak egy laza kényelmes szettet, ami elengedhetetlen fehérnemű szett nélkül, egy sötét farmer nadrágot, egy fehér mintás pólót, rá pedig egy kötött pulóvert. Natúr sminket tettem fel, ami így együtt tökéletesen passzol. Nagyon izgatott vagyok a mai napért, hisz reggel megkezdjük Chaddel a gyakorlást, hamarosan pedig el is készítjük a videót. Igazából még az sem biztos, hogy vele fogok dolgozni, a fiúk hang mérnöke, Simon azt mondta dolgozhatok vele, de az említett személy fogalmam sincs mit fog erről gondolni. Az nem számít, hogy én kicsit túl hajszolom magam, de Chad felelős a fiúk felvételeiért s most még Harryvel meg a többiekkel is dolgozik. Nem akarom, hogy sokkal több munkája legyen, illetve szeretném, ha hamar haza mehetne a családjához. Volt időm gondolkodni s kár haza felé sietnem, persze azt nem mondom, hogy nem akarok haza menni, de az éneklésre kell most a legjobban koncentrálnom. Kitűzött cél a zenei karrierem, a bátyám tényleges megismerése, bosszút állni az anyámon, hiszen Cole már nem árthat nekem, vagyis ha ártana az nagyon fájdalmas lenne, szóval vele még vigyáznom kell. Rose és Pet nem tudhatja meg, hogy mit művelt velem, csalódnának, de aztán meggondoltam magam, a bosszú listámra kerül fel. A miután le csendesedtek a dolgok nem tudom maradni akarok - e még majd, sőt a legjobban Harry reakciója az amitől tartok. Amint elhagytam a fürdőt felfedeztem, hogy Luke épp akkor ébredezik ezért azonnal felé igyekeztem.
- Jó reggelt! - hajoltam le s nyomtam gyors csókot ajkaira.
- Jó reggelt! - dünnyögte, majd szájával csücsörített, nevetve hajoltam le s leheltem puszit az ajkára. - Hová készülsz ? - mérte végig öltözetemet. - Ne hagyj itt. - folytatta azonnal.
- Mennem kell, de pár óra múlva találkozunk. - ígértem meg neki, miközben fölé hajoltam. - Szeretlek!
- Én is téged. - nyújtózott fel egy utolsó csókért, arcát párnámba fúrta, majd nézte ahogy felkapom a fontosabb cuccaimat s kilépek az ajtón. Az egész házban csend volt, így zaj nélkül szerettem volna lejutni, nem felébreszteni őket. Az utolsó lépcsőfok kicsit megnyikordult, de nem volt veszélyes, felkaptam a cipőmet - ami egy kényelmes csizma - a kocsim kulcsait és már ott sem voltam.
A város még csak most kezdet ébredezni s én nem bírtam inni a látványt, ami elém tárult ezzel. Az emberek sétáltak a járdán, páran pedig a tömeg közlekedést választották. Mindenki kávéval a kezében indult a munkahelyére, hogy még időben beérjen nekem pedig erről eszembe jutott egy dal ötlet, amit alig vártam, hogy majd papírra vethessek.  A tegnapi nap folyamán már a saját dalos füzeteimet is elő kerestem és fel lapoztam, hisz azt a dalt amit énekelni fogok, azt kívülről tudom már, a többi dalommal ellentétben. Vannak olyan érzéseim pár dallal kapcsolatban, hogy egyáltalán nem kellene nap világot látnia, így hallgatva ösztöneimre, inkább újabbakat fogok írni. Jól meggondolva úgy is állandóan dalokat írok, így gondom ezzel nem lehet. Ezek után befurakodott az a gondolat kicsinyke fejembe, hogy vajon hogyan fogadja Harry amit meg fog tudni rólam ?! Elképzelem, ahogy ő, Gemma és Luke ott lesz a forgatáson - külön kierőszakolva, hogy ott legyenek hárman - szükségem lesz a nővérem és szerelmem támogatására, plusz Harry úgy sem lenne kíváncsi a forgatásra, hisz eddig a legtöbbször még csak veszekedünk. Szégyellem magam, de azért is össze vesztem vele, hogy nem én vagyok a kereset húga, akkor jöttek ki a számon a legtöbb, legfájdalmasabb hazugságok még számomra is. Ha nem én közlöm vele, akkor a médiából fog értesülni erről, azt pedig nem szeretném, inkább én leszek aki elmondja. Tudom nem vagyok normális, hogy a forgatáson, de a dal nagyon is kitudja fejezni az én történetem, talán így lesz könnyebb és nem olyan elcsépelt. Nem állhatok oda elé azzal a szöveggel, hogy " Ha még mindig keresed az ikred, akkor ne csináld, mert én vagyok az! " hülyének nézne.
Kavargó gondolatokkal álltam be a stúdió épületének kijelölt parkoló egyik helyére, hiszen még csak pár autó állt ott. Idegesen lépdelek a folyosón, pedig nem rég még annyira izgatott voltam miatta, de minden bátorságom elszállt egy pillanat alatt.
- Jó reggelt, királylány! - köszön rám fáradtan, de mosolyogva Chad.
- Szia! - ölelem meg. - Biztos kíváncsi vagy miért rángattalak ide ilyen korán, ugye ? - húzódom el tőle, majd a kulcsot elő keresve kezdünk elindulni a folyosón. - Simon énekesnőt akar belőlem csinálni. Megegyeztünk egy dalban, már kiválasztottam, de még soha egy dalomat sem vettük fel igazán rendesen. Azt mondta ellophatlak téged pár órára, igaz így nem jutsz hamarabb haza a kis családodhoz, én pedig még plusz munka lennék, azt is megértem, ha nem vállalnád el. - hadarom egy szuszra.
- Oké, nyugi van. - állít meg. - Először is még reggel van számomra, ehhez a korán keléshez kell pár nap míg hozzá szokom, oké ? - kérdi, mire egy aprót bólintottam. - Másodszor is, szívesen segítek neked ezt te is tudod nagyon jól. Ne görcsölj rá, szuperek leszünk együtt. - nyugtat meg.
- Akkor is ideges vagyok, mert ez az a dal.... mindegy, hamarosan megtudod. - emeltem fel a mappámat célzásképp s kinyitottam a stúdió szobámat. - Isten hozott a szerény kis hajlékomban, ami számodra a már nem is tudom hányadik otthonodat fogja jelenteni. - mutattam körbe. Semmi extra nincs benne, ugyan olyan, mint körülbelül a többi száz ilyen szoba az épületben, persze minden banda egyedivé varázsolhatja magának.
- Na szóval hol kezdünk neki a munkának ? - ül le kíváncsian a keverő pult székébe, - hisz az az ő helye, megteheti - miután alaposan körülnézet.
- Mennyire ismered az életemet ? - teszem fel a kérdést.
- Ezzel most nem értem mire célzol. - ráncolta össze homlokát, gyorsan elővettem a dalt, amit énekelni fogok s kezébe nyomtam a papírt. Szorgosan kezdi el olvasni a papíron levő betűket, amikből szavak jönnek ki, abból pedig az életem. - Barátok vagyunk, így tudunk egymásról mindent, de ezt a dalodat még soha nem láttam. - tűnődött el. - Biztos vagy benne, hogy mindenki tudtára akarod adni, hogy ki vagy ? Ha igen, részemről oké, ha nem vagy magadban biztos inkább keressünk egy másik dal. - bők a papír halmaz felé az asztalon, amit nem rég helyeztem oda. - Ha kiderül onnantól nincs vissza út, hazudni sem fogsz tudni.
- Nem akarok tovább titkolózni, ezért szerettem volna először veled is egyeztetni ezt az egészet, mert ebből hatalmas cirkusz lesz. - szögeztem le. - Ezt a dalomat eddig kevesen hallhatták, mert soha nem énekeltem társaságban, ez olyan ..... túl személyes a számomra.
- Ezt meg is értem, ha készen állsz bele vághatunk. - bólintott, miközben biztató mosolyt küldött felém. - Milyen videó összeállításra gondoltál ? - kérdi.
- Valami egyszerűre, vidámra, de még is szomorúra. - vontam vállat. - Amiben hülyéskedek a dal felvétele közben, pedig ez elég sok helyen lassú dallamot igénylő dal, de azért jó ütemet szeretnék neki. - mondtam, mire bólintott egyet.
- Akkor neki látunk ? - kérdi, mire csak bólintottam.
Az egész próbát felakartuk venni, hogy aztán legyen valami használható majd a videóba is. A kamerát beállítottuk, de előtte még megbeszéltük a dallamot, aztán indult a kőkemény munka. A felvételt elég sokszor meg kellett szakítani, mert a dallam nem passzolt a dalhoz, aztán miután ezzel egy órán át szenvedtünk, körülbelül még másfél óránk volt, míg a fiúk meg nem érkeznek, addig pedig szerettem volna elindulni a haladás útján. Zenei gondok leküzdése után, sokkal könnyebben ment a dolog, persze még így is voltak apróbb hibák. Veszekedtünk, de aztán együtt nevettünk Chaddel. Hasznos tanácsokat adott, amikben igaza is volt, mert én nem is gondoltam azokra egészen addig míg nem említette. Igazán felszabadultam a végére s egyáltalán nem voltam annyira zavarban sem.
- Nagyon ügyesen csinálod. - nyugtat folyamatosan. - A felvételből is tudunk használni részeket, ez így tök jó. - örül s nekem is megjelenik egy kisebb mosoly az arcomon.
- Úgy érzem a napokban az egészet lezavarhatjuk, ha ilyen jól fogunk haladni. - vallottam be őszintén. - Simon nem tudom mikor szeretné a köztudatban tudni, mert semmi határidőt nem kaptunk.
- Valószínűleg nem tudja milyen jó csapat vagyunk együtt. - neveti el magát. - Hisz most sincs itt. - mutat körbe még mindig nevetve.
- Ő sem a korai munkáról híres. - motyogtam. - Ugye jó lesz ? - pillantottam rá.
- Csodás. - válaszolja, hangjából egyáltalán nem érződik más csak őszinteség. - És 3, 2, 1 - számol vissza a kamera elindításáig, ugyan is egy kicsit megállítottuk, mert a beszélgetésünket azért nem kell felvenni, persze azért van olyan, amikor közösen a keverő pult előtt állunk és hülyéskedünk, nevetünk. Boldogan vettem fel a headset-et s éltem bele magam a dalba, amit annyira imádok.