29. Életmentő

Sziasztok!

Köszönöm a támogatást, jól esik!

Remélem tetszeni fog, tudjátok a megjegyzéseket szívesen olvasom.

Jó Olvasást!

Ölelés, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Hosszan elemezgettük a felvételt, próbáltunk javítani a hangomon azokon a helyeken, ahol egyikünk sem érezte megfelelőnek. Versenyt futottunk az idővel, hisz hamarosan a fiúk is megérkeznek ide, próbára. Nem szeretnénk félbe hagyni valami komolyabb munkálatot így mindenképp igyekeznünk kellett. Először úgy gondoltuk megvárakoztatjuk a fiúkat, de ez ellene az ötlet ellen nagyon könnyű volt érvelnem. Senki nem tudta Lukeon kívül, hogy eljöttem otthonról, így semmiképpen nem akarom őket megvárakoztatni. Csodálatosan haladunk, bár örültem volna Simon jelenlétének is, legalább csak egy fél óráig, hiszen még is csak ő volt, aki annyira erőltette ezt az egészet. imádom őt, de néha komolyan nem tudja mikor lenne a legnagyobb szükségem a támaszára. Igaz Chaddel nagyon jól megoldottuk a dolgot, így aggodalomra sincs már ok. Percek vannak hátra a fiúk érkezése előtt, így elkezdjük rendbe tenni a kupit amit alkottunk, végül kisebb rendetlenségek közepette zárom be az ajtót.
- Na hogy ment a munka ? - kérdi Simon a folyosó végéről, kezében kávés poharakat tartva.
- Remélem azt nekünk szántad, mert már teljesen kivagyunk. - vontam fel a szemöldököm, miközben a kezére mutattam.
- Mi sem természetesebb. - mosolygott. Azonnal elvettem az egyiket s nagyot kortyoltam belőle, de azonnal rá jöttem, hogy valami nem stimmel vele.
- Azt hiszem ez a tiéd. - nyújtom partneremnek. - Bocsi.
- Semmi baj. - mosolyog rám. Végre a megfelelő koffeint tartom a kezemben, nem figyelve a fiúkra iszogatom s próbálok kicsit pihenni, feltöltődni az újabb munkához.
- Neked úgy megfelelne Zora ? -fordul felém Simon.
- Miről is kérdeztél ? - kérdezek vissza zavartan.
- A forgatásról. - fújtat egyet bosszúsan. - Azt kérdeztem neked megfelel - e a holnapi nap, amikor már élesben is forgatnánk ?
- Persze. - dadogtam. - Kicsit gyors, de rendben. - bólintottam. - Kérhetek még valamit ?
- Attól függ mi lenne az. - válaszol kicsit bizonytalanul.
- Egyenlőre hagyjuk a profi stábot, legalább az öltözékem és a sminkem hagy csináljam én.
- Nem örülök ennek, de igen mondok. - sóhajt fel. - A legközelebbi alkalomra teljes stábot kapsz. - néz rám szigorúan, mire én csak a nyakába ugrok és megölelem.
- Egyébként hiányoztál a próbáról. - biggyesztem le ajkaimat s a fiúk ezt hívják végszónak. Hangos nevetések közepette érkeznek a folyosón, azt hiszem most épp Asht ugratják, aki feltűnően közel van a nővéremhez. Örülnék, ha végre együtt lennének, megérdemlik mind ketten a boldogságot.
- Késtetek. - pillant karórájára Simon szigorúan, én nekem pedig kicsi kell, hogy elnevessem magam. Köztudott, hogy még velem is későnk pár percet, de erről a legtöbb esetben a közlekedés szokott tenni, na meg mi, mert soha nem tudunk időben elindulni. - Legalább már öt perce itt kellene lennetek.
- Sajnáljuk, kicsit megcsúsztunk. - mentegetőzött Liam.
- A lényeg, hogy itt vagytok, kezdetét veheti a munka. - enyhült meg Simon. Chad karját át vetve a vállamon terelt befelé, széke mellé húzott még egyet, hogy én is mellette üljek.
- Kemény napunk lesz. - jegyezte meg halkan. - Ha itt végeztünk gyúrunk még egy kicsit a dalodra ? - suttogta a fülembe.
- Persze. - nevettem fel. - Örömömre szolgálna.
Paul is megjelent körünkben, aki azonnal munkára is fogta a fiúkat, így Simon sem maradhatott alul. Mivel egyikük sem akart várni, így azon kezdtek vitázni, hogyan is osszák meg a munkát. Bevallom elég vicces volt, sőt még a fiúk is élvezték hiszen így nem kellett semmit sem csinálniuk. Ashton továbbra is a nővéremmel flörtölt, lett pár kocka és persze Harrynek az én barátommal kell cseverésznie, aki mosolyogva válaszolgat. Én pedig csendesen a saját kis világomba merültem volna, ha nem hallok meg egy érdekes kis részletet.
- Ennek így semmi értelme. - sóhajt fel Paul. - A srácaid kezdjék felvenni a dalukat, mi pedig akkor addig elugrunk kajálni, kicsit le leszünk maradva, de majd megoldjuk.
- Van egy üres stúdió, Zora megmutatja, ott addig gyakorolhattok. - ettől a mondattól megáll az eszem. Az én stúdiómba küldi őket, amit még alig élvezhettem ki. Kétségbe esve nézek Chadre, de ő is csak a vállát tudja megvonni. Lassan indulok el a helység felé, míg nem figyelnek elő veszem a kulcsot s kinyitom, így azt hihetik, hogy végig nyitva volt. A stúdió szobák kulccsal rendelkeznek, általában amelyik zárva van, az foglalt. Nem akarom tudtukra adni, hogy ez egy foglalt szoba.
- Lehetőleg vigyázzatok a berendezésre. - motyogtam.
- Elmegyek kajáért, kértek még valami mást ? - fordul körbe Paul.
- Én egy dupla kávét. - mosolyogtam a férfire, hisz semmi bajom vele. A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy mindenki a drága bátyám körül ül és az én dalomat olvassák. - Ez nem a tiétek fiúk! - kaptam ki a lapot kezei közül. - Ne forgassátok fel a helyet, csupán gyakorolni vagytok itt. - emlékeztettem őket.
- De ez itt egy elég jó dal. - kezd magyarázkodásba. - Ezt biztos senki nem használja ? - pillant rám.
- Simon szerint nem. - vágtam rá. - Biztos egy átutazó vendég hagyta itt. - ez jobb, mint gondoltam. Hazugságból akár ötös is lehettem volna, ha van ilyen órám az iskolában. - Különben is érdekelhetne inkább a saját dalotok, mint egy idegené. - mormogtam.
- Gyakorolnunk kell. - bólogat egyetértően Louis, amint megérti mi is a helyzet. Azért még eltátog, egy " később még magyarázd meg " szöveget. Ez legyen a legkevesebb bajom, majd kicsit körbe kerítem az igazságot és semmi gondom nem lesz, holnap délutánig. Az időpontra gondolva teljesen görcsbe rándul a gyomrom, idegesen harapok ajkamba. Leülök egy székbe és próbálom úgy tenni, mintha minden rendbe lenne, pedig közel sincs így. Hallgatom, ahogy a fiúk próbálni kezdik sorra a dalokat s valahogy bele feledkezem minden gondomba. Magamnak is nehéz bevallanom, de valamilyen szinten megnyugtat a hangjuk. Jó érzéssel tölt el, ahogy együtt énekelnek e mellett pedig már évek óta barátok is. Paul hamar vissza tért, így tartottak egy kisebb szünetet, aminek ők örültek is. Én az életmentő kávémnak jelenleg, amíg ettek sikerül az összes papírt eldugnom a közelükbe. Lehet, hogy gyerekes ötlet ? Nem érdekel, egy napig még meg kell védenem magam.
- Zora, tudnál jönni egy kicsikét ? - a kérdés hallatán nagyon megörülök, így azonnal bólintok. Kiérve a folyosóra azonnal magához húzott s megajándékozott egy igen szenvedélyes csókkal. Kezeimet azonnal nyaka köré helyeztem, míg az ő kezei kicsit már délebre kalandoztak, egészen a fenekemig. Hajába túrva próbáltam még közelebb húzni magamhoz, ami már egyszerűen lehetetlen volt, de attól még próbálkoztam. - Nagyon hiányoztál. - suttogta ajkaimra.
- Te is nekem. - mosolyodok el, az apró kis gesztusok, amiket tesz melegséggel töltenek el. Bele remegek az érintéseibe s tudja, hogyan is reagálok rá. Imádom amikor csak simogat, amikor a becenevemet suttogja - mert az tele vagy vággyal, szerelemmel - vagy csak amikor a karjai között tart.
- Ugye holnap már nem kell ilyen korán jönnöd ? - búj nyakamhoz, apróbb csókokkal kényezteti az érzékeny területet.
- Egy pár napig igen. - válaszolom csendesen. - De találkozunk itt, otthon pedig nagyon sokat lehetünk együtt.
- Hmm... szerintem is érdemes együtt töltenünk az időt. - harap a nyakamba, mire egy apró, de halk nyögés hagyja el ajkaimat.
- Telhetetlen vagy. - kuncogok.
- Viccelsz ? - húzódik el sértődötten. - Ha rólad van szó mindig az leszek. - mosolyog rám.
- Szeretlek! - húzom magamhoz egy csókra.
- Én is nagyon, nagyon szeretlek. - ettől a pár szótól akárhányszor is ejtette kis az ajkán, mindig a fellegekben éreztem magam. Hogy miért is ? Mert tudtam ő nem hazudik, komolyan mondja ezeket a szavakat. Cole-val nagyon mellé nyúltam, ha fogalmazhatunk így, soha nem szeretet csak ki akart használni, ahogy azt az alkalmi partnereivel teszi. Megalázott a tudtom nélkül jó párszor, ez viszont Luke-ról nem mondható el. Ő igen is szeret s ezt mindenhogy képes kifejezni. Bízom abban, hogy Harry sem fog ellökni magától, megbocsájtja majd amiért ennyi ideig titkoltam. Makacsok vagyunk, így lehet időbe fog telni míg megbékél a helyzettel, eltántorodni viszont nem fogok. Vele kapcsolatban holnapig minden rejtély marad....