33. Idővel...

Sziasztok!

Hatalmas bocsánat kéréssel tartozom, ezért a szünetét, hisz ilyen még nem fordult elő a blogon.

Hatalmas köszönet amiért még itt vagytok és várjátok a folytatást!

A részről csak annyit, hogy lehet kicsit zavaros, de mindent a helyére lehet tenni.

Remélem tetszik majd, jó olvasást!

Ölel, Poppy P. McDonald

Zora Winfield

Azt mondják az idő segít a felejtésben, de én ebben valahogy még sem hiszek. Elhagyott egy számomra fontos személy, amit a mai napig nem értek, de megajándékozott egy kis emberkével. Hónapok teltek el úgy, hogy nem beszéltem jó pár olyan barátommal, akik egész életemben támogattak. A szüleimmel is csak ritkán beszélek és amennyire csak lehet titkolom előlük, nem félek tőlük, csupán attól, hogy Luke fülébe jut. Semmi szükségem a pénzére, viszont annál nagyobb szükségem lenne arra az emberre akit a szerelmemnek hittem. Az újságokban naponta jelennek meg hírek, hogy az új barátnőjével enyeleg egy kávézóban, étteremben vagy épp csak Sydney csodás partjain. Tudom ebből az ember még nem sokat ért meg, hát az elején én sem akartam felfogni mi is történt. Elhagyott a barátom. Megtudtam, hogy állapotos vagyok. Londonban maradtam a bátyám mellett, így még véletlenül sem kell vele és az új barna fruskájával találkoznom. Na igen, a bátyámmal igen csak szoros lett a viszonyom, együtt élünk, pontosabban én költöztem be hozzá, mivel nem akarta, hogy hotelben szálljak meg míg találok valami kis lakást. Fura volt az elején minden, az eső, maga a tény, hogy vele élhetek. Nem hagyott egyedül amikor szükségem volt rá s ezért mindig is hálás leszek neki. A fiúkkal is jobban össze ismerkedtem, így az ő jelenlétük sem volt olyan zavaró. Előlük sajnos nem lehetett eltitkolni az állapotom, de mindenki megígérte, hogy titokban tartja. Hittem nekik, hisz Zayn az egyik legjobb fiú barátom lett - betölti az űrt amit maga után hagyott ő - Liam, aki gondoskodik rólam, Niall akivel együtt bolondozok és nagyokat eszem, Louis aki minden egyes percben megtud nevetettni. A zene a menedékem lett, a karrierem beindult, de egyenlőre csak kisebb fellépéseket vállalok és az első kis lemezemre koncentrálok. A napokban fog megjelenni, bármennyire is keveset mutatkozom Paul és a többiek szerint ez hamarosan elkerülhetetlen lesz, hisz interjúkra kell járnom, reklámoznom magam még ennél is jobban. A média még mindig nem tud Harry és a köztem lévő testvéri viszonyról egy nagy hassal ezt nagyon meg is kavarnánk. A rajongók tudnak a barátságunkról, illetve arról is, hogy ezentúl egyedül és kizárólag a One Directionnak segítek a dalszerzésben. A sajtó több napon át teregette ki a magán életemet, így napvilágot látott a Luke-kal való kapcsolatom  - ami akkor már véget ért - megszakítottam a bandával minden kapcsolatot és nem írok nekik több klassza sikeres dalt. Aprópó említettem már Luke, hogyan is szedhette össze a csajt ? Simon a helyemre kereste az új munkaerőt és ennél a csajnál állapodott meg. Jelenleg az összes újság az új álompárt isteníti néha felemlegetve engem is, mert bár nem akarom bele írtam magam annak a bandának a történetébe. Szóba kerül a sok új dal amit a szerelemeseknek köszönhet a banda és a többi és a többi.
A dalaim többsége az életemről szólnak, ezért a hamarosan polcokra kerülő lemezem címe ME - tudom lehet nem valami eredeti, de ez én vagyok - ezzel lezárom a korszakom egy részét. Csöpögős lehet, ha azt mondom a második lemezen olyan dalok lesznek, ami folytatják az első lemezemet, többek között belefoglalva azt amit éreztem, amit most is érzek és egy picit a múlt jövő kombót.
- Zora figyelsz rám ? - legyezi arcom előtt hatalmas tenyerét Louis.
- Ne haragudj, elkalandoztam. - néztem rá bocsánat kérően míg hasamra simítottam a kezemet.
- Csupán azt mondtam, hogy pihenned kellene. - sóhajtott fel. - Menj haza, pihenj. A dalt már egyedül is feltudjuk venni a srácokkal. - biztosít.
- Nem szeretnék egyedül lenni. - pillantok szemeibe, amiben tudom semmilyen érzelmet nem kell eltitkolnom.
- Rendben. - bólintott. - Maradj, várj meg minket, de szigorúan csak a kanapéról nézhetsz minket. - mutatott az említett darabra. - Nem szólsz közbe, nem tervezel énekelni,  mert hidd el mára neked és a picurnak is elég volt. - erre már tényleg nem tudtam mit mondani, így bele egyezően bólintottam. Reggel kilenc körül érkeztünk és először én dolgoztam pár dalomon, majd miután megebédeltünk átadtam a helyet a srácoknak. Délután három körül jár az idő és én nagyon sokáig kalandoztam, ismét a múlton rágódtam. Egyszer mindenképp magam mögött kell majd hagynom.
Készítettem egy képet a hasamról, majd posztoltam a közösségi oldalamra, amit privátra állítottam így csak pár személy tudhatja mi is történik velem. Hazudnék, ha azt mondanám a családomból senki nem tudja, mert Peter a kisöcsém és a barátnője tudják. A szüleimnek és Colenak nem mertem elmondani, tudni illik mi már Cole-val nem tartjuk a kapcsolatot. Az igazi szüleimmel nem beszélek igazából hosszú ideje nem is esett szó róluk. Harry és Gemma tiszteletben tartják kérésem, miszerint még nem állok rá készen. Harry elhidegült a családjától, amiért bűntudatom van, noha ő és én is egy szerető családban nőttünk fel, még ha nem is együtt, de még mind ketten élünk és boldogok vagyunk. Harrynek jelenleg nincs barátnője, Gemma viszont még a történtek ellenére is együtt van Ashtonnal, aminek én hihetetlenül örülök. Boldog vagyok, hogy az ő kapcsolatuk nem ért véget, annak ellenére Gem már nem jön ki olyan jól Luke-val és ha csak teheti Ash-vel mennek el valahová ketten. A bátyám iszonyúan pipa egykori jó barátjára, nem állnak szóba egymással, sőt még a többiekkel is csak nagyon ritkán beszél. Haragszik a volt barátomra, amiért csak úgy benyögte, hogy nem folytathatják tovább. Bevallom nagyon fájt, sőt egy sima szakítást még túl éltem volna, de akkor már bennem növekedett szerelmünk gyümölcse. Aznap akartam neki elmondani, amikor kidobott.
Telefonom csöngése repít vissza ismét a földre, a dallam nem gyengül sokkal inkább fokozódik. Amint meglátom a telefonszámot, úgy gondolom jobb nem felvenni. Kinyomom, pillanatokon belül pedig ismét hallható a saját dalom. Sóhajtva tápászkodok fel, kilépek a folyosóra végül elhúzva a kis zöld csíkot fülemhez emelem a készüléket. Nem tudom jó ötlet - e egy idegen számot felvennem.
- Zora Winfield - mutatkozom be illedelmesen s magabiztosan.
- Nocsak, Zora Winfield végre hajlandó volt fel venni a telefont. - szólalt meg gúnyos hangon a telefon másik végén tartózkodó nő. - A fiúk már olyan régóta próbálnak elérni téged, kár, hogy még nem sikerült. - nevetett fel. - Hadd mutatkozzam be....
- Felesleges, tudom ki vagy. - vágtam közbe. - Mit akarsz tőlem Hayley ?
- A fiúk szerették volna, ha beszélgetünk egy kicsit. Tudod, hogy jobban áttudjam szellemíteni a dalokat amiket nekik írok.
- Nem értem nekem mi közöm van hozzá ! - szaladt ráncba a homlokom. - Engem már rég nem érdekel mit csinálnak, hol és kivel. Te vagy a dalszerzőjük old meg. Érdekes - hümmögtem. - Nekem mindig sikerült valamit kitalálnom és két lépéssel a fiúk előtt járnom. Javaslom próbálj velük lépést tartani, majd lekörözni. Tekintsd egy versenynek, ahol neked kell győzni.
- Nyugi van, kis tigris. - állított le. - Hidd el, ha nem kellene nem csinálnám ezt. Nem hívnálak fel és beszélnék veled, de ez most már sikerült.
- Remek. - morogtam. - Mond meg a fiúknak, hogy beszéltünk, jól vagyok, te jobban lettél és ügy lezárva. Viszlát Hayley. - nyomtam ki morcosan a telefont. Hajamba túrva igyekeztem vissza, hogy mielőbb leülhessek és igyak pár kortyot. Kissé felzaklatott az a nő, azt sem értem miért keresett fel. A fiúk szünetet tartottak, így egyből berontottam és Harry szoros ölelésébe bújtam.
- Minden rendben ? - nyomot puszit a hajamba.
- Nem. - dünnyögtem mellkasába. - Volt egy elég kellemetlen beszélgetésem az imént. Nem mehetnénk haza ? - néztem szemeibe könyörgően, mire ő csak kisebb mosollyal az arcán bólintott.
- Haza viszlek benneteket. -ajánlotta fel Liam, aki reggel is elhozott minket, mivel Harry autója szervizben van, én pedig még nem vettem autót. Nem láttam sok értelmét, hiszen terhesen nem szerettem volna volán mögé ülni, arról nem is beszélve, hogy a bátyám nem engedi. Legalább is addig míg a baba meg nem születik.
- Köszönjük. - mosolyogtam rá, bátyám azonnal össze kapta a holmiját és az enyémet. Kézen ragadott és egyből a mély garázsba indultunk. A fiúk nagyban beszélgettek valamiről, de mikor az autók között voltunk már elhallgattak. Értetlenül bámultam rájuk, aztán követtem a tekintetüket.
- Gem! - kiáltottam a lánynak, aki azonnal megpördült és rám vezette tekintetét, de mellette állt még valaki akinek tudom magyarázattal fogok tartozni és még látnia sem kellene engem.
- Húgi! - ahogy a becézésem elhagyta száját már rajtam is csüngött és ölelt magához. Már lassan majdnem másfél hónapja nem láttam, Ash-vel nyaraltak és velük tartok pár koncertre is.
- Gemmy még a végén megfojtod őket. - köszörülte meg a torkát Hazz. - Miért nem szóltál, hogy jössz ?
- Ha zavarok már el is mehetek. - vágta be a durccát.
- Tudod, hogy nem úgy értettem, csupán szólhattál volna. - vakarta meg a tarkóját.
- Mesélj, hogy vagy ? - engedi el Harry magyarázatát a füle mellett.
- Fáradtan, szóval lehetne, hogy később beszélünk. - próbáltam finoman arra célozni, hogy ne itt és most. Ne előtte!
- Akkor lehetőleg már egyedül gyere. - dünnyögte a bátyám.
- Harry. - korholtam. - Valójában részben igaza van. - suttogtam szemeimet lesütve. Gemma és Ashton mindent megbeszélnek egymással, egyetlen egy témát kell kerülniük, engem. Ez volt a kérésem a kapcsolatukat illetően. Ash tudhatja Luke miért szakított velem és Gem tudja mi is jelenleg az én álláspontom így valamiért a kettő ütné egymást.
- Semmi baj, húgi. - mosolyog rám biztatóan. - Tudom, hogy nem kellett volna ide hoznom, de velem akart jönni és nem gondoltam, hogy ilyen hamar találkozunk is.
- Zora ? - hallottam megdöbbentő rekedtes hangját. Tudtam, hogy ebből már jól nem jöhetek ki.