02. Telefon hívás

Sziasztok!

Immáron a 2.rész kerül fel és nagyon remélem, hogy tetszeni fog! 

Folyamatosan várom a vissza jelzéseket annak érdekében, hogy megéri - e folytatnom vagy inkább hagyjam abba. Idővel remélhetőleg nőni fog a blog nézettsége és olvasói. 

A kérdés még mindig áll, mint a múlthéten. Legyen Facebook csoport, ahol több mindent megtudhatnátok a blogról és részekről ? 

Jó Olvasást!

Ölelés, Poppy P. McDonald 

Harry Styles

Ausztrália! A szívem azt mondja jó helyen járok. Azóta a nap óta nem beszélek az édesanyámmal, s még a nővéremet is elhanyagoltam pedig ő nem tehet semmiről. Felfogadtam egy magán nyomozót, aki egészen eddig tudta vissza követni a nyomait. Nehéz lesz megtalálnom, hisz számos problémába ütköztünk, a vezeték neve biztos nem a Styles, ráadásul a kereszt nevét sem tudom. A fiúknak is mindent elmondtam, akik teljesen mértékben mellettem állnak. Liam volt az aki próbált rám hatni, hogy először az anyámnál próbáljak információkat szerezni, de mind hiába. Nem fogom ezt egy könnyen megbocsájtani neki.

A reptérről egyenesen a szállodánkhoz vezetett utunk, majd a megbeszélésünk színhelyére. Ledöbbentem, ez mostanában elég gyakorivá válik nálam. Simon s a fiúkon kívül egy gyönyörű lány volt velük. Az arca, a szemei, haja ami minden bizonnyal barna, most szőkés barnán csillogott. Csodálattal vizslattam, míg ő eltorzult arccal menekült Luke karjai közé. Tudtam, hogy ír a fiúknak dalokat, de nem gondoltam hogy ennyire fiatal s csinos. Megvártuk míg ők befejezik a megbeszélésüket, bár figyelmemet csak egy bizonyos Cole név keltette fel. Egész idő alatt azon gondolkodtam ő kije lehet a lánynak. Ahogy felragyog az arca amikor kiejti a nevet vagy valaki más szájából hallja biztosra veszem, hogy a  barátja lehet. Őszintén, ha valaki megkérdezné mi mit beszéltünk meg Simonnal nem tudnék választ adni. Amint végeztünk megbeszéltük a fiúkkal, hogy együtt megyünk el s beszélgetünk egy kicsit. Egész idő alatt rezget a telefonom s amint a kijelzőre pillantottam megláthattam anyám mosolygós arcát, amit pillanatokkal később nővérem képe váltott fel. Sóhajtva néztem a kijelzőt, fogalmam sincs mit kellene csinálnom. Beszélnem kellene vele s megnyugtatni jól vagyok. Tudom, ő nem tehet semmiről. Ujjam a kijelző felet körözött végül meghoztam a döntést.
- Hallo ?
- Harry! Istenem, végre felvetted! - sóhajtott megkönnyebbülten Gem. - Nagyon aggódtam érted, legalább velem beszélhetnél. - korhol.
- Gem, jól vagyok. Nem csinálok hülyeséget, nem mellesleg a fiúk is vigyáznak rám. - sóhajtottam fel ezúttal én.
- Meg szabad kérdeznem hogy vagy ? - vált olyan félénké a hangja, mintha valami rosszat tett volna.
- Persze. - nevettem fel. - Jól vagyok, oké ? Csak néha rám tör az érzés, hogy hazudtak nekem.
- Anya nagyon bánja, hogy nem mondta el nekünk.
- Nem szeretnék erről beszélni. - feszültem meg.
- De Harry....
- Később beszélünk, szeretlek! - muszáj volt bontanom a vonalat. Örültem, hogy hallottam a hangját, de nem lettem volna még kész egy ilyen beszélgetésre még akkor sem, ha a nővéremről van szó. Átvertek s ezt nehéz lenne bárkinek megbocsájtanom. Szeretem a nővérkémet, de nem tudtam volna tőle azt hallgatni, hogy anya így bánja meg úgy bánja, mert nem hatott volna meg. Van egy húgom, aki nem velem nőtt fel, nem idegesíthettem, nem védhettem meg a pasiktól akik rá másztak. Nem jártam vele gimibe, ahol egy csomót hülyéskedhettünk volna, nem támogathattam az álma megvalósításában. A világ bármelyik pontján lehet, de nem ott ahol én vagyok. Ő lehet tudja ki vagyok, de nem keres fel. Ettől az ötletemtől számtalan lehetőség felmerült, közöttük az is, hogy fél találkozni velem vagy nem meri felvenni a kapcsolatot nehogy körbe röhögjem. Egyiket se tenném, ilyen helyzetből nem csinálnék viccet. A rajongók, a média előtt ilyenről nem beszélünk, mert akkor félek el szabadulna a pokol.
- Harry, haver minden rendben ? - teszi kezét Luke a vállamra.
- Ja, csak elgondolkodtam. - rázom meg a fejemet.
- Csaj van a dologban ? - szegül másik oldalamra Ashton.
- Legalább jó nő ? - faggatnak tovább.
- Ha én azt tudnám. - motyogtam.
- A húgán jár az esze, folyton. - forgatta meg kék szemeit legjobb barátom.
- Van valami fejlemény ? - érdeklődött Mike.
- Nincs. Igazság szerint a nyomozónak annyit sikerült kideríteni, hogy Ausztráliába került pici baba korábban s itt nevelkedett. - magyaráztam. Észre vettem egy pillanatra, hogy a négy srác jelentőség teljesen össze néz, majd vállat vonnak. - Könnyebb lenne, ha tudnám a nevét.
- Akkor talán mi is segíthetnénk, hátha találkoztunk már vele. - bólogat Calum, mire Luke csak fejbe vágja s csúnyán néz rá.
- Nem lenne rossz. Megszeretném találni, meg akarom ismerni.
- Gondoltál már arra, hogy ő nem akar veled találkozni ? - teszi fel a kérdést Mike.
- Igen, de ha egyszer megtalálom addig úgy sem hagyom békén, míg meg nem ismer.
- Közelebb van, mint hinnéd. - motyogta mellettem Luke, de nem kerítettem neki nagy feneket.

***

A fiúknál igyekeztem én is be kapcsolódni a beszélgetésekbe, később pedig a videó játékokba. Nem szeretném őket hanyagolni, de nem érzem most magam jól társaságban. Egy folytában csak jár az agyam. Elképzelem hogy nézhet ki, vajon hasonlít rám ? Próbálom magamat elképzelni csak lányban. Ha találkoznánk is lenne bennünk valami közös ? Annyira szeretném megismerni, látni, tudni róla valamit. Boldog lennék, ha lennének közös emlékeink. Azt hittem az életem huszonegy éve rendben van, tízen évesen már a karrieremet kezdtem építeni, ami elég nagy szó. Bekerülni egy élő showba ráadásul nem is úgy ahogy terveztem, össze zárva lenni négy idegennel, majd a műsor végére barátokként távoztunk a harmadik helyen. Őszintén kevesen vannak, akik az X- Faktor után is megállják a helyüket a szakmába, mi is azok közé tartozunk. a rajongók akik egész műsor alatt támogattak, majd egyre nagyobbá nőtte ki magát, ahogy építettük a karrierünket. Mind ugyan azt akartuk, így az sem lehetett volna másképp, hogy együtt folytatjuk a kijelölt utat, ami egyenesen a sikerhez vezetett. A világ minden pontján imádok rajongókkal találkozni, mert nélkülük nem lennénk ott ahol most vagyunk. Nem lennénk már együtt négy éve, nem zenélnék, nem lennének közös dalaink, klippek s koncertek. Gondolataim tovább szárnyaltak volna, de Luke telefon csörgésére még én is felfigyeltem. 

- Szia, Zozo! - nevetett fel. 

- Képzelem. - mosolygott. - Persze, rendben. Mond meg nekik, hogy később találkozzunk. - mosolygott egy folytában, csalódott vagyok, mert szívesen hallgattam volna a vonal túlsó végén levő személy hangját is. Látszik, hogy bizalmasan beszélnek, mi még sem tudjuk miről és kivel. 

- Figyelj, a lelkes beszámolódból mindenre azért nem vagyok kíváncsi. - állította le. - Tudod még gyerek vagyok. - nevetett. - Megbeszéljük, hamarosan találkozzunk. - elvette a fülétől a telefont, majd a fiúk felé fordította. 

- Szió Zo! - kiáltották mind a négyen. 

- Azt hiszem hamarosan vendégünk lesz. - csúsztatta zsebébe a telefont, majd felállt. 

- Ideje felkészülni. - csatlakozott mellé Ash. 

- Van kedvetek segíteni ? 

- De miben is ? - kérdez vissza Lou. 

- Hamarosan megtudjátok csak kövessétek az utasításokat. - mosolyodott el Mike barátunk.