Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, ami nagyon remélem tetszeni fog nektek, hisz ismét egy újabb szemszöget ismerhettek meg benne!
Nagyon köszönöm a feliratkozókat és kommentelőket, megmelengeti a szívemet amikor ezeket olvashatom!
Jó Olvasást!
Ölelés, Poppy P. McDonald
Luke Hemmings |
Arra várok, hogy megérkezzen egy számomra fontos személy, akit a srácok is hamar megkedveltek. Minden készen áll, a fogadására. Szokásunk lehűteni a kedélyeit, mert mindig pörög vagy épp mérges ránk, akár az ügynökünk is lehetne olyan piszkosul jól csinálja néha. Felnézek rá, a szó szoros értelmében s tudom ő is pont ugyan így van velem. Egymásnak vagyunk támasz! Amikor megismerkedtem a srácokkal hamar egy húrt pengettünk, de Ashton volt aki legjobban megértet engem s csak utána jöttek a többiek. Soha nem felejtem el, ahogy féltékenységi jelenetet rendezett, miszerint le cseréltem három srácra. Sikerült megnyugtatnom, hogy semmi ilyenről nincs szó. Nagyon nehezen barátkozott meg a srácokkal, amit meg is értek. Soha nem volt az a nyílt típus, mert félt elítélik a múltja miatt. A fiúk meglehetősen jól kezelték, s most ők is úgy segítenek neki ahogy én, de én más vagyok. A kötődés köztem s közte nagyon erős, bár tudom a részéről ez csak testvéri szeretet. Az udvaron vagyunk, épp magyarázom a fiúknak, hogy alig pár perce van ide érni. Mindenki azt csinálja amire megkértem, persze a One Direction srácok ebben még nagyon ujjak. Megértem amikor pipa lesz, mert itt találja őket, de nem dobhatom csak ki őket, ráadásul még is mit mondjak miért ?! Vigyáznom kell mit mond s ki előtt, de vállalok minden kockázatot amikor is engem fog lecseszni, kiabálni, verni a mellkasom olyankor pedig rohadt szexi. Imádom amikor dühös, olyankor sokkal gyorsabban emelkedik majd csökken a mellkasa ezzel domborulatait jobban megmutatva. Legalább már tíz perce látnom kellett volna besétálni a kapun, a rejtek helyem tökéletes hiszen innen jól látok mindent s mindenkit. A kertben elhelyezkedő bokrok kitűnő búvóhelyként szolgálnak. Az évek alatt elhaladtak felettünk a számok, mi még is ugyan azok vagyunk, mint amikor megismerkedtünk.
- Óriási hiba volt Luke, hogy még mindig nem ismersz! - a hang mögülem jött. Nyeltem egyet, majd megfordultam ott állt előttem egy falatnyi sortban, amiből azok a hosszú szívet döglesztő lábak látszottak ki. Annak ellenére, hogy folyton panaszkodik a magasságára szerintem semmi baj nincs vele. Felső testét a kedvenc bikini felsője takarja, jobban mondva csak a melleit. Lefagytam, mert nem értettem hogyan is kerül ő ide. A hideg víz, amit egy pillanat alatt lőtt ki a vízi pisztolyából felébreszt. A többiek hangját nem hallom, de közeledő lépteket igen még ketten vetik rám magukat, s addig lőnek míg ki nem fogynak. Úgy érzem most itt van az én időm, a pisztolyomat keresem, de nem találom. Ebből látszik mennyire elábrándoztam róla, ismét.
- Hiba, hiba hátán. - rázza meg a fejét, haja szoros kontyban a feje tetején. - Mikor tanulod meg, hogy velem ne húzz ujjat? - simít végig vizet meztelen felső testemen. Nem tudja mit tesz velem, épp ezért míg ő élvezi én szenvedek. Szenvedek, mert nem húzhatom magamhoz, nem hallgathatom el egyetlen egy csókkal vagy akár sokkal többel. Egyszer még ez a nő lesz a halálom!
- Hogy kerülsz ide ? - gyors lélegzetem el árul s ez az amit nem szeretnék.
- Vannak módszereim hogyan is tudom ki kerülni a te kis tervedet. - nyom egy puszit az arcomra. - S most cinkos társakra is találtam. - mutat Peterre, akinek kezei szorosan fogják közre barátnője csípőjét.
- Árulók! - morgom.
- Te mondod, lesz egy kisebb beszédem veled. - mondja dühösen keresztbe font karokkal. Ez az egyik énje, amit imádok a több száz közül. - A stúdió szobában! - böki meg a mellkasomat. A legszigeteltebb szoba az egész házban, értem miért pont ott akar kikötni velem, a pincében. Jobban már nem is hasznosíthattuk volna annak idején.
- Hol vannak a többiek ? - nyögöm ki.
- Ah, a házban. Gyere! - ragadja meg a kezem s befelé húz.
- Ugye tudod, hogy nem szeretem az ilyen meglepetéseket ? - csikizem meg az oldalát.
- Istenem, Luke! - sikít. Ez az a mondat, amit másképp is akarom a szájából hallani. Megrázom a fejem, hogy elűzzem az ilyen gondolatokat, de nem megy újra, újra itt vannak a fejemben.
- Hát valahogy vissza kell, hogy vágjak. - próbálom vissza tartani a nevetést, de nem megy. Együtt lépünk be mind a négyen nevetve s ennél nem is kell több. Hangosabban nevetek, amikor meglátom mit csinált a fiúkkal, mindent megértek, hogy miért is nem jöttek a segítségemre. Zo mindig tudja mit hogyan is intézzen, ehhez nagyon ért!
Szioo! Nagyon tetszett a rész, bár lehetett volna benne több esemény. :) Siess a következővel! :* <33
VálaszTörlésSzia! Örülök, hogy tetszett! Igen ez a rész elég rövid lett és nem is történt benne valami sok esemény, sajnos ez ilyen lett :/ Viszont remélem ahogy halad a történet úgy egyre több minden fog történni és kiderülni. Szeretnék nagyon sok bonyodalmat bele vinni.
TörlésCsók, Poppy